Szilády Áronra emlékeztek

A református templomban Palásti Károly tanár úr mesélt Szilády életéről, majd a diákképviselők és az iskolavezetés koszorút helyezett el a Szilády-szobornál.

Megemlékezés Szilády Áronról, halálának évfordulóján, 2019 márciusában

100 évvel ezelőtt a Tanácsköztársaság vagy más néven a proletárdiktatúra napjait éltük. Most két dolgot emelek ki, ami ezt az államot jellemezte. Államvallássá tette az ateizmust , és támadást indított a magántulajdon ellen. Az előbbi azt jelentette, hogy az olyan ember, mint Szilády Áron, semmi jóra nem számíthatott.
Szilády akkor már 82 éves, de még megtartja beszédeit. Temet, és vasárnaponként, ha nehezen is, de felmegy a szószékre. Ván Benjámin 27 éves akkor, visszaemlékezéseiben részletesen beszámol a forradalmak koráról a Szilády Áron élete című könyvében. Ebből állítottam össze a mai néhány gondolatot.
A háborúnak vége volt, de az események a hátországban ekkor kezdődtek. Szilády különös előérzettel szólt többször is Károlyi Mihály grófról, az ő őrült gondolataitól féltette legjobban a nemzetet.
 – Ha ez a hitvány ember kaparintja kezébe az ország kormányát, katasztrófába zuhanunk!
Október utolsó vasárnapján kérésünk ellenére maga ment fel a szószékre, fegyelemre, rendre intette a népet.
–Vigyáznunk kell, hogy a szószékről ehhez a pokoli tűzhöz újabb olajat ne adjunk, se a nagy gubancon ne kössünk újabb csomót!
Amikor október 31-én meggyilkolták gróf Tisza Istvánt, íróasztalára borulva zokogni kezdett. Sajnálta azt az embert, akit a háborúért tettek felelőssé, pedig ő a háború elkerülésén dolgozott.
A forradalmak idején fogadta meg Szilády azt is, hogy soha többé nem dohányzik. Orvosai azt mondták, az életét rövidíti, ha dohányzik. Orvosainak nem hitt, de a felgyorsult események meggyőzték.
–Élnem kell, hátha az élet utolsó 5 perce az, amit a lemondásommal nyerek, és valami olyan újat hoz, amire egész életemben kellett várakozni.  – Élete hátralevő 4 évében tényleg nem dohányzott Szilády.
A kommunizmus förgetege behatolt a parókiára is. A vörös katonák arcátlanok voltak Sziládyval. Nem nézték ősz fejét, a papot látták benne. Egy pesti cirkusz artistája a vörös katonák parancsnokaként lakott a parókián. Vigyorogva mondta:
–Azt a kivételt megengedem a vén papnak, hogy maga választhatja ki az udvarán azt a fát, amelyikre felköttetem, ha valami gyanúsat látok!
A várost a vörösök idején a direktórium irányította. Megüzenték, hogy az új rend ellen szólni ne merjünk, ezért bekérik beszédeinket. Ekkor Sziládynak a következő ötlete támadt. Elővett egy 1790-ből származó prédikációskönyvet. A bibliai alapige után pedig így szólt:
–Ezen szent igékről való elmélkedést megírta Kalmár József révkomáromi prédikátor 1790-ben. Hallgassátok meg isteni félelemmel!
És ez így ment vasárnapról vasárnapra. Néhány alkalommal Prohászka Ottokár székesfehérvári püspökre hivatkozva az ő elmélkedéseiből idéztünk. A hívők megértették: szabadon szólni nem tanácsos.
Ilyen idők jártak 100 évvel ezelőtt városunkban.

/Palásti Károly tanár/


Fényképek...