HAT-19-03-0019 - Föld felett, ég alatt Írta: dr. Szabó Ferenc Krisztián 2021. október 13. 21:56 Határtalanul 495 A Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziumának 11.b osztályos tanulói kísérőtanáraikkal Székelyföldet választották úticéljuknak; az utazás a Határ-talanul pályázat (HAT – 19 – 03 – 0019) keretében 2021. szeptember 26 – október 1. között meg is valósulhatott. A tanulmányi kirándulás minden tekintetben elérte cél-ját: a diákok ismerkedhettek Erdély épített és természeti kincseivel, barátságokat köthettek testvériskolánk tanulóival, gyarapíthatták tudásukat, mindeközben nem-zeti identitásuk is tovább erősödött azzal, hogy személyes benyomásokat, élménye-ket szereztek a határon túli magyarok kultúrájáról, szokásairól, mindennapjairól. Az alábbi beszámoló egy rövid betekintést enged a programokba. A kora hajnali indulás után első programpontunk a dévai vár megtekintése volt. Két „diák-idegenvezető” kiselőadást tartott a vár történetéről, az építéséhez kapcsolódó legendáról; nekik köszönhetően a várlátogatás így több volt egyszerű nézelődésnél (utunk fontosabb helyszínein hasonlóképpen történt az ismertető, ez része volt az utazásra való felkészülésnek). Jóllehet a csoportból többen jártak már itt, de számukra is újdonság volt az éppen látogatásunkkal egy időben megtartott hagyományőrző találkozó, amelynek keretében egy lovagi bemutatón is részt vehet-tünk. Folytatva utunkat Segesvár érintésével érkeztünk meg Fehéregyházára, és el-helyeztük a megemlékezés szalagjait Petőfi Sándor szobránál, ott, ahol a hagyomány szerint utoljára látták élve a költőt. A következő helyszín – Székelykeresztúr – is szervesen kapcsolódott hozzá, hiszen úgy ismert, hogy eltűnése előtti utolsó estéjét itt töltötte, és a ma is féltve őrzött körtefa alatt írhatta utolsó versét. A gondosan ápolt park, a tárogató hangja, az érdekességekben gazdag, igényes tájékoztató táblák méltó emléket állítanak a szabadságharc költőjének. Székelyvarságra, a szállásunkra (Csorgókő Panzió) késő este érkeztünk, ezért a festői környezet csak másnap tárult elénk teljes valójában. A háziak vendégszeretetét viszont azonnal megtapasztalhat-tuk: finom csorbalevessel kínáltak minket. Másnap a „csángók patakországában”, Gyimesbükkön, az ezeréves határnál jártunk. Megtekintettük a Történelmi Magyarország legkeletibb vasúti vámházát, a Rákóczi-várnak és az egykori határátkelő melletti vesztegzár épületének maradvá-nyait. Felemelő érzés volt látni a közeli kálvária domb kopjafáit, melyeket több száz kilóméterre fekvő magyarországi települések állíttattak, fontosnak érezve, hogy hozzájáruljanak az emlékhely helyi kezdeményezésre és forrásokból megkezdett állagmegóvási, felújítási munkájához anyaországi összefogásból. Ezt követően Gyi-mesközéplokon a nemrég épült bobpályát (SKIGyimes) próbáltuk ki, itt is különös élményekkel gazdagodhattunk, hiszen ez az extrém sportpálya nem éppen egy megszokott környezetben helyezkedik el. Gyimesi népzenét hallgatva indultunk vissza a szállásunk felé. Délután értünk Csíkszeredába/Csíksomlyóra; itt egy mini-zarándoklat keretében felmentünk a „nyeregbe”, majd a ferences templomban meg-néztük a Csíksomlyói Mária szobrát és Ferenc pápa 2019-es látogatását bemutató kiállítási tárgyakat. Megérintett mindannyiunkat a hely szakralitása: ez a kegyhely nem csak a katolikus egyház, hanem az összmagyarság szempontjából is kiemelt fontosságú. Utunk harmadik napján a Gyergyói-medencébe kirándultunk. A Békás szo-rosnál szakavatott túravezető segítségével eljuthattunk olyan helyekre is, amelyek talán a legtöbb odalátogató turista számára ismeretlenek, megközelíthetetlenek. A Kis-Békás szoros szikláin és függőhídjain átkelve szintén csodás élményben lehetett részünk. Egy kis pihenő és ebéd után körbesétáltuk a Gyilkos tavat, közben túrave-zetőnk mesélt a hely történetéről, illetve földrajzi és biológiai érdekességeket is megtudhattunk annak környezetéről. Az időközben leereszkedő köd káprázatos hangulatot adott az egyébként is gyönyörű tájnak. Visszafelé egy rövid buszos vá-rosnéző körutat is tettünk: megcsodálhattuk Gyergyószentmiklós utcáit, főterét, az egykor örmények lakta házakat. Bár kimerítő túránk volt (és ekkor még nem voltunk felkészülve arra, hogy a következő napokon még nagyobb távok várnak majd ránk), már kezdett alkonyodni is, a zetelakai víztározó gátjánál mégis kiszálltunk a fűtött buszból, és levezetésként még sétáltunk egy kicsit, gyönyörködve a természetesnek tűnő – de valójában épített – környezet szépségében. Szeptember 29. délelőttjét a székelyudvarhelyi református gimnáziumban töltöttük. Kiemelt szerepe volt ennek a programelemnek a kirándulásunk során, hi-szen lehetőség nyílt a személyes találkozásra, kapcsolatok kialakítására testvérisko-lánk diákjaival és tanáraival. Iskolai egyenruhánkat felöltve egy rövid műsorral mu-tatkoztunk be a 9. évfolyamos tanulóknak, majd játékos ismerkedés következett. Egy igen érdekes rendhagyó fizikaórán is volt alkalmunk részt venni. Az iskolalátogatás, majd egy rövid szabadprogram után útnak indultunk a madarasi Hargitára, a „Szé-kelyek Szent hegyére”. A felfelé vezető út nagy részét traktorral tettük meg, de az utolsó másfél kilóméteres kaptatót gyalog, szapora léptekkel – nem csak a csípős hideg, hanem a néhány friss medvenyom miatt is. Ami a hegycsúcson várt ránk, na-gyon meghatotta a társaságot: a kopjafák százai, a turul szobor, a kilátás – a hely érezhetően szakrális volta – mindenkit főhajtásra késztetett. Az utolsó előtti napon nem szálltunk buszra, hanem egy nagyjából 16 km-es túrát tettünk Székelyvarságon, a legnagyobb kiterjedésű székely faluban. Ezen a na-pon valóban „alulnézetből” ismerkedhettünk meg a környékkel: láttunk működő vízimalmot, láthattunk egy bemutatót a zsindelykészítésről, megcsodáltuk a – szál-láshelyünknek is nevet adó – Csorgókő vízesést, libegőztünk a sípályánál (SKIVar-ság), felmentünk a kilátóba, kóstoltunk finom ételeket a Parlamentben (ez az egyik helyi vegyesbolt neve), beszélgettünk varsági lakosokkal. Elkísért minket utunk egy részén egy tévéstáb is, akik éppen Székelyvarságról készítenek dokumentumfilmet; mivel nagyon jól éreztük magunkat aznap (is), így bizonyos, hogy rajtunk nem fog múlni a film sikere. (Egyébként az előző napi udvarhelyi látogatásunk is nagy mé-diaérdeklődésre tartott számot: az M1 Televízió híradójában is szerepeltünk.) A hazautazás napján nem győztünk pihenni a buszon, feldolgozni azt a sok-sok élményt, ami bennünket ért ez alatt az egy hét alatt. Egy rövid korondi séta és vásározás után a Király-hágón át Nagyváradig szinte meg sem álltunk. Ott a refor-mátus líceum lelkes történelemtanára tartott izgalmas városnéző sétát, illetve beszélt személyes élményeiről, arról, hogyan él a nagyváradi magyarság. Szívünkre helyez-te, hogy Váradról négy dolog mindig jusson eszünkbe: Szent László, szecesszió, zsi-dóság, Ady Endre. Nagyon frappáns idegenvezetésben lehetett részünk, és egyben egyfajta tanúságtételben is: magyarságról, hitről, emberségről. A késő esti órákban, élményekben gazdagon tértünk haza. Ezek jó részét még fel sem dolgoztuk igazán. Egy biztos: Erdély visszavár! Az m1 híradó tudósítása: https://www.facebook.com/emoke.biro.3/videos/286673296614884 A pályázat további anyagai: https://drive.google.com/drive/folders/1mnKaDML1BbXD1dXY2qZ4-pS6ofc1Llo3?usp=sharing
