HAT-19-03-0018 - Rekkencs szárnyon az Angyalok Tisztására

„Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A  virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog. Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon. Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál.”

( Wass Albert – Erdők könyve)

A fenti idézet olyan általam nagyra tartott embertől származik, akiknek hite, kitartása, hazaszeretete mindannyiunk számára példaértékű lehet. Ezen gondolatok mentén terveztük székelyföldi kirándulásunkat. A Hargitán lenni, vagy Székelyvarság csodálatos erdeit járni valóban olyan élményt adott, mintha a Wass Albert által emlegetett Angyalok Tisztásán jártunk volna.

A kirándulásról

Kiskunhalas-Arad-Déva-Székelyudvarhely-Székelyvarság útvonalon utaztunk. Kihagyhatatlan úticél volt a Déva-vára. Nagy élmény volt a siklóval való feljutás, s az elénk táruló panoráma. Segesvár, majd Petőfi feltételezett elestének felkeresése után késő esti órában érkeztünk szálláshelyünkre, a székelyvarsági Csorgókő panzióba, ahol igazi székely ízek, és egy kedves székely háziasszony várt.

Második napunk a Gyergyói-medencébe vitt. Gyilkos-tó, Békási-szoros, Súgó barlang voltak az uticélok. Egy igazi székely idegenvezető kíséretében megcsodálhattuk a különleges cseppkő képződményeket, és megtapasztalhattuk, milyen az igazi sötét és az igazi csend. Gyergyószentmiklóson megemlékeztünk legnagyobb hegymászónkról, Erőss Zsoltról.

Harmadik napon délelőtt ellátogattunk a székelyudvarhelyi Református Kollégiumba, ahol a 12.b osztály fogadott, illetve rendhagyó fizika órán vehettünk részt. Ezután következett a Kováts-fényképészet, Európa egyik utolsó működő napfényterme, ahol egy különleges osztálykép is készült.

Délután traktoros segítséggel Ivóból a menedékházig, majd onnan gyalogosan mentünk fel a Székelyek Szent hegyének legmagasabb csúcsára, ami természeti szépségén túl mára a nemzet oszthatatlanságának, eggyé tartozásának szimbolikus, kultikus helyévé vált.

Negyedik napon a legnagyobb székely nyomába eredtünk, Sóvidékre. Szejkefürdőn megismerkedtünk a székely kapuk motívumvilágával, melyek sora a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírjához vezet. Aki elég bátor volt, megkóstolhatta a petróleum szagú borvizet is. Farkaslaka - Tamási Áron sírja, Medve-tó, Parajd – sóbánya voltak a megállóink, majd hazafele megálltunk Korondon vásárolni.

Utolsó napon a Görgény-Hargita fennsík főispánja, Baksa József szervezésében ismerkedhettünk Székelyvarsággal. Kihagyhatatlan volt a Csorgókő-vízesés, de volt szövés-fonás bemutató, sajt és szörpkóstolás, zsindelykészítés bemutatója, láthattunk igazi vízi malmot működés közben, meghallgathattuk Venci bácsi rendhagyó történelemóráját, s a Székelyvarsági Parlamentben kihelyezett ülést is tartottunk.

A hazautazás napján Kolozsvár volt a fő megállóhelyünk:  a kincses városban felkerestük Mátyás szülőházát, a Szent Mihály templomot, Fadrusz János Mátyás-szoborcsoportját, mely a kolozsvári magyarság, és az itt tanuló egyetemisták állandó találkozási helye. Innen átmegyünk a Farkas-utcába és a Házsongárdi temetőbe. A Királyhágón át hagytuk el Erdélyt, és késő esti órában, élményekkel gazdagodva érkeztünk vissza Kiskunhalasra.

A Kárpát Expressz tudósítása

https://www.youtube.com/watch?v=VSDqoBY_hPI&feature=youtu.be

A pályázat további anyagai

https://drive.google.com/drive/folders/1CSkBcgaQTlv8fvsEv3KwldjcG5d_Qjms?usp=sharing