HATÁRTALANUL! program – 7.a

Az ötnapos kirándulás során Székelyföld épített és természeti csodáival ismerkedtünk meg. A dátum választása sem volt véletlen, hiszen a Nemzeti Összetartozás napja jegyében voltunk kint. Hazatérve osztályunk prezentálta az iskolai ünnepi megemlékezést a tanév utolsó hétfői áhítata keretében a templomban.

Előkészületek: Még tavaly nyáron adtuk be a pályázatunkat (HAT-KP-1-2024/1-000569), amely 2025. május 26 – 30. között valósulhatott meg, így hosszú hónapok során készülhettünk a kirándulásra. Az előkészítő alkalmakon részben választott székelyföldi kísérőtanárunk, Biró Emőke tanárnő által tartott rendhagyó történelemóra keretében ismerhettük meg a székelyek államhatáron kívüli elhelyezkedésének okait, de földrajzi-, kulturális-, népszokásokkal és hagyományokkal kapcsolatos ismereteket is szerezhettünk. Másrészt a Barangoló digitális tartalomtár anyagait használtuk egyénileg vagy csoportosan.  Az okos doboz interaktív feladatainak, illetve a Hazajáró honismereti műsor epizódjainak köszönhetően szintén rengeteg információhoz jutottunk. 
Sajnos, már május második hetében arról értesültünk a híradásokból, hogy ömlik a víz a parajdi sóbányába, így némileg meg kellett változtatni eredeti terveinket. Az újratervezés során – mivel ragaszkodtunk hozzá, hogy sóbányába mindenképp el szeretnénk látogatni – néhány programelemről le kellett mondanunk, hogy eljussunk a tordai bányába.

Az utazás napja: A tervezett módon utaztunk Kiskunhalas-Nagyvárad-Kolozsvár-Abásfalva útvonalon. Nagyváradon a barokk székesegyházat és az érseki palotát tekintettük meg. Rövid pihenőt tartottunk a Király-hágón, majd Kolozsváron szintén az idő rövidsége miatt gyors belvárosi séta alkalmával ismerkedtünk a kincses város nevezetességeivel.

Egy nap a Gyergyói-medencében: A Homoród-patak áradása miatt csak késve tudtunk elindulni. Bár a tervezettnél jóval később, de eljutottunk a Békás-szorosba, megcsodálni a helyenként 300 m magasan emelkedő sziklafalakat, kitérőt tenni a Kis-Békás szorosba, ahol a megáradt Békás-patak igencsak próbára tette a bátorságunkat. Külön élmény volt a Békás-patakon való, kifeszített drótkötélpályás, nehezített átkelés. Innen a Gyilkos-tóhoz mentünk, ahol megismertük a tó legendáját, majd a szabadidőben ki-ki lángost, kürtőskalácsot, miccset kóstolt, vagy a helyi szuveníresnél vásárolt.

 Csík: Harmadik napon várt ránk a Csomád-hegység vulkáni kráterében ülő két testvér: A Szent Anna tó és a Mohos tőzegláp. Sajnos olyan mértékben zuhogott az eső, hogy másfél órás várakozás után fel kellett adnunk tervünket, revansot fogadva, hogy majd egyszer visszatérünk. Így jutottunk el, helyettesítő programként a Tusnádi Borvízmúzeumba. Ezután szakadó esőben kötöttük fel szalagunkat a Nyergestető egyik kopjafájára, majd a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb búcsújáró helyére, Csíksomlyóra érkeztünk, ahol közös énekléssel, imával kértük a Gondviselő közbenjárását értünk, és adtunk hálát a napjainkért.

Udvarhelyszék: Udvarhelyszéki napunkon az alábbi állomásaink voltak: Farkaslaka, Szováta, Parajd, Korond. Farkaslakán főhajtással, koszorúzással emlékeztünk Tamási Áron sírhelyénél, majd Szovátára utaztunk, ahol előbb a Dévai Szent Ferenc alapítvány gyermekotthonát látogattuk meg, átadva ajándékainkat, majd a fürdővárosban tettünk honismereti sétát, többek között teljes tó-körüli sétát is megejtve. Korond és Parajd kihagyhatatlan az átutazónak. A helyi termelő egy igazi humoros székely sóvágó volt, el akartuk őt hozni magukkal, olyan élvezetesen beszélt, s mutatta be munkáját. A nap végén volt időnk Korondon a vásárlásra is. 

A hazautazás napján első megállónk Torda volt. Mint ismeretes, a Parajdi-sóbányát nem tudtuk meglátogatni, helyette került a programba a lenyűgözően szép Tordai-sóbánya. Bár nagyon sokat lépcsőztünk, de a pazar látványért megérte.  A Királyhágón át hagytuk el Erdélyt, késői órában, élményekkel gazdagodva érkeztünk haza Kiskunhalasra. 

Fényképek...