ARCKÉPEK és LÁTKÉPEK

Tizedikes tagozatosaink közül Bakács Bettina Elisabeta és Orbán Noa a Csetényi Parkban élő bivalyokról rajzolt egy-egy szép grafit képet, Boross Hajna és Sipos Lili a Sóstó látképét varázsolta elénk pasztell krétával, ill. tussal, Lénárt Viola pedig színes és grafitceruzával idézte meg a városháza tornyát. Három végzős diákunk - Csaplár Lilla, Kiss Lilla és Mata Mira – városunk neves művészegyéniségei előtt tisztelegnek egy-egy szénnel rajzolt portréval, amelyek hátterében a művészek sajátos stílusára reflektáló, színes pasztellel megfogalmazott képi világot láthatunk. Csaplár Lilla Baráth József művész-tanárról készített portréján a 1929. augusztus 1-én született, és 2024. november 5-én, 96. életévében elhunyt tanárúrra emlékezik. Józsi bácsira, aki időskori képein a színfoltok felületet kitöltő formáit kutatta, aki maga is városunk egy feledhetetlen színfoltja volt, akinek lassú, de fáradhatatlan sétáira, békés alakjára oly sokan emlékezünk. A Tanárúr mind a Központi Iskolában, mind Gimnáziumunkban tanította diákjait a rajzolás és festés szépségeire. Kiss Lilla Diószegi Balázs (1914. november. 16.-1999. február 2.) Munkácsy-díjas festőművésznek állított emléket a pályázatra készült portréjával. A Mester hatalmas festői életműve mellett szintén tanított városunkban, a Központi Iskolában. Ahogyan festményein maga is harsány színekkel, erős kontrasztokkal, egyértelműen fogalmazta meg e vidék lakóinak nehéz sorsát, úgy tanítványait is mindig magabiztosságra, bátorságra biztatta. Képeit megismerve, ma is tanítványaivá szegődhetünk. Mata Mira Berki Viola festőművész tiszteletére készítette el pályamunkáját. A 1932. május 2. - 2001. március 26-ig élt művésznő, Thorma János rokona volt, s mivel édesanyja majdnem egész életét végig kísérte, így a sok megpróbáltatás ellenére is örökké leányként csillogó szemmel nézett a világra. Sok vallási témát dolgozott fel képein, és sajátos mesevilágával tette különössé, egyedivé munkáit. A díszteremben látható, neves gimnáziumi tanárokról készült portrék egy része is az ő kezét dicsérik.
Ui: Kisiskolás koromban Diószegi Balázs öntött bátorságot rajzaimba, és jómagamba. Mindig arra biztatott minket, hogy nagyban rajzoljunk, töltsük ki a teret, amely megadatott. Akkor nem igazán értettük, később értelmet nyert tanítása. Később Baráth tanár úr lett a rajztanárom és az osztályfőnököm is. Sok izgalmas feladatot kaptunk Tőle, és sok csillagos ötös került a rajzaimra. Később gyakran mondta, milyen büszke, hogy művészeti iskolákban tanultam tovább. Köszönöm a barátságát Józsi bácsi! Berki Viola tüneményes természete, mint mindenkit, engem is lenyűgözött. Ő nyitotta meg első kiállításaim egyikét, s utána gyakran meglátogathattam Őt és anyukáját budapesti műteremlakásukban. Derűs mosolyuk, szabadon repkedő énekesmadaraik örökre emlékezetembe vésődtek. Szerencsés térben és időben születtem, hogy személyesen ismerhettem Őket. Önök, Ti is szerencsések vagytok, hogy művészeti alkotásaik által tanulhattok tőlük igazságot, emberséget, szépséget…

Kapcsolódó képek

• Összes kép megtekintése