Görögországban kirándultak a sziládysok

Nem hétköznapi úti célunknak csak egyetlen hátránya volt: 13 órás buszút várt ránk, de mi az utazást is élménnyé tettük. Hol a legjobb slágereket énekeltük együtt, hol pedig egymás lehetetlen alvópozícióin nevettünk jókat. Bár örökkévalóságnak tűnt, végül elértük úti célunkat, a görög riviérát. Lepakolás után mindenkinek első dolga volt megnézni a vizet és elkészíteni legújabb Facebook profilképét a tengerparton. Végül estig élveztük a kilátást és egymás társaságát, majd valamikor másnap hajnalban nyugovóra is tértünk.
Szerda reggel karikás szemekkel indultuk következő utunkra, a varázslatos Meteorákhoz. Idegenvezetőnknek köszönhetően a görögök életéről is tanulhattunk, sokszor egészen meghökkentő információkat. A kanyargós hegyi utakon buszozva lélegzetelállító látványban volt részünk, ami a kolostorokhoz érve csak még gyönyörűbbé vált. A világörökség részét képező lenyűgöző helyen két kolostort is megtekinthettünk. Valószínűleg senki sem fogja feledni a szerzetesek otthonainak szépségeit.
Következő napi utazásunk végállomását nem busszal, hanem hajóval közelítettük meg. A közel két és félórás út alatt, mindenki belefeledkezhetett a távolban húzódó hegyek, zöld hegyoldalak, tenger menti falvak és a kristálytiszta víz látványába. Sokan azt is megtanulhatták, hogy a naptej igen hasznos találmány, főleg ha valaki magára is keni, és hogy sajnos a nap és a pólónk által hagyott vörös-fehér sáv utólag már nem tüntethető el vele. Az úton Kostas kapitány gondoskodott a fergeteges hangulatról: a táncmulatság alkalmával az utasok elsajátíthatták a sirtaki alaplépéseit a fedélzeten, ahol nem csak együtt szórakozhatott az egész hajó magyar, román, orosz, ukrán utazóközönsége, de a görög dalok mellett örökzöld magyar slágereket is hallgathattunk. Utunk fénypontja volt, amikor észrevettük a távolban játszó delfineket, majd miután odaúsztak hajónkhoz, közelről is megcsodálhattuk őket. Skiatos szigetén  fehér falú, kék spalettás házak között apró sikátorokban bolyongva tölthettük el a szabadidőnket. Idegenvetetőnktől, Anettől megtudtuk, hogy a régi kikötőben forgatták a Mamma Mia néhány jelenetét. Délután a sziget egyik strandján mártózhattunk meg, kiélvezve a tenger hűvösét a nagy forróságban. Csak este indultunk vissza a szállásunkra kimerülten, ám életünk egyik legemlékezetesebb napjának élményeivel.
Nyaralásunkból megmaradt két napot már Neoi Poriban töltöttük fürdéssel és természetesen napozással, hogy itthon is lássák rajtunk, mi nem akárhol voltunk osztálykirándulni. Péntek délután a szomszédos településen, Platamonban osztályunk legjobbjai barátságos focimeccset játszottak a helyi csapattal, mi, többiek pedig teli torokból lelkesítettük őket, megmutatva a görögöknek, hogyan kell  jó magyar módjára szurkolni. Természetesen játékosaink nagyon udvariasak voltak, és nem bántak el a vendéglátóinkkal, akiknek így nem kellett hazai pályán szégyenkezniük. Ezt követően egy tengerparti étteremben ünnepeltük meg osztályfőnökünk születésnapját. A szombatot az osztály nagy része a tengerparton töltötte, majd este a búcsúvacsorát vendéglátónk, Jorgos édesanyjánál fogyasztottuk el. A grillparty után nehéz szívvel csomagoltunk össze, hisz minden öröm és élmény ellenére, sajnos egyszer mindig eljön az a nap, amikor el kell indulni haza.
Vasárnap reggel indultunk még egyszer utoljára elköszönve Neoi Poritól, a parttól és a tengertől. Volt, aki rengeteg élménnyel, volt, aki tapasztalattal és olyan is, aki életre szóló leckével hagyta el Görögországot, miközben mindenki megígérte magának, hogy igaz, most elmegyünk, de soha nem fogjunk elfelejteni az itt eltöltött napokat, s ha tehetjük, újra ellátogatunk még ide.

Fényképek...