HAT-KP-1-2021/1-000918 - Erdélyben járt a 7.a osztály

A Határtalanul pályázat keretében 5 napos kirándulást tettünk Erdélyben 2022.04.24-28. között.. Meglátogattuk a történelmi Magyarország sok fontos helyszínét, és bepillantást nyertünk a határon túl élő magyarok mindennapjaiba.

2022. április 24. vasárnap

(Nagyszalonta, Körösfő, Szék)

2022. április 24-én, reggel 5.30-kor indultunk a kiskunhalasi TESCO parkolójából 27 diák helyett csak 26-tal, mert egy diák az indulás előtt két nappal lázas beteg lett és nem tudott jönni. Két kísérőtanár volt az osztállyal: én, az osztályfőnök, valamint Rapavi Róbert tanár úr. Mivel az utazásszervező csak egy nagy, 50 fős és egy kisebb 20 fős buszt tudott biztosítani, ezért végig együtt mozogtunk a 7.b osztállyal és két kísérőjükkel, akik, mint az fentebb már írtam, ugyanazt a programot valósították meg, amit mi, csak a HAT-KP-1-2021/1-000918 pályázat keretében.

A határ átlépése után az első állomást Nagyszalonta jelentette. Mielőtt odaértünk volna, annak a csoportnak egy tagja, aki Nagyszalontáért volt felelős, rövid kieselőadást tartott a buszban mikrofon segítségével. Odaérkezvén a Református Templom mellett parkoltunk le, majd átsétáltunk a Csonka-toronyban található Arany János Múzeumhoz. Arany Jánosról és a Toldiról tavaly már sokat tanultunk, nagy élmény volt a gyerekeknek. Szerettük volna az Arany János Emlékházat is felkeresni, sajnos azonban nem fogadtak aznap bennünket. Eredetileg Nagyszalonta az utolsó napi programok közt lett volna, de az idegenvezető és a sofőrök tanácsára módosítottunk rajta, mert kockázatos lett volna a sofőrök vezetési/pihenési ideje szempontjából.

Innen Nagyvárad felé mentünk tovább, s a város alatt felvettük a mi idegenvezetőnket, Dénes Andrist is, aki nagyon sok érdekeset mesélt mindarról, ami mellett elhaladtunk éppen. (Későbbi napokban pedig, mikor elcsigázottabb volt a társaság olykor, székely viccekkel oldotta a hangulatot.)

A második megálló Körösfő volt. Erről is hallhattunk odaérkezés előtt diákkiselőadást a buszban. A 4 fiatornyos, zsindelytetős, festett fakazettás mennyezetű, belső falfreskókkal és kalotaszegi szőttes díszítésekkel is büszkélkedő református templomban Károly Károly gondnok fogadott bennünket, és mesélt Körösfő történelméről és a híres Rákóczi-szőnyegről.A diákok itt találkoztak először az erdélyi népművészettel, s jónéhányukat lenyűgözte, ahogy az az utazás után íratott fogalmazásaikból kiderült. Távozáskor átadtuk a gondnok úrnak az osztály adományát, 100 lejt.

Mivel már eljárt az idő, innen rögtön a szállásra mentünk, s a bonchidai programot másnap reggel valósítottuk meg.

A szállásunk Széken volt, több különböző vendégházban. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk mindenütt. A finom vacsora után pedig elsétáltunk a helyi közösségi házba, ahol táncházbemutatóban volt részünk. Négy helyi néptáncos fiatal, valódi széki viseletben mutatott be nekünk különböző széki táncokat, de nem érték be ennyivel, mert utána az osztályt is jól megtáncoltatták, még minket, tanárokat is. Felejthetetlen élmény volt. Az is nagy öröm volt számomra, hogy a program után, már a szálláson az osztályom néhány tagja jót beszélgetett az udvaron ezekkel a táncos fiatalokkal.

2022. április 25. hétfő

(Bonchida, Válaszút, Kolozsvár, Tordai Sóbánya, Nagyenyed, Torockó)

Ez volt a legsűrűbb napunk. Aznap reggel nem voltam abban biztos, hogy ennyi mindent bele lehet zsúfolni egy napba, de végül sikerült.

Bonchidán kezdtünk a jelenleg sajnálatosan romos állapotú, de valaha Európa-hírű Bánffy-kastélyban. Ennek külső bejárása után meg kellett volna koszorúznunk a tordai csata több száz hős nemzetőrének tömegsírját, de ezt a sírt nagy erőfeszítések és bolyongás után sem sikerült sajnos megtalálni. Így a magunkkal hozott koszorút végül Kolozsváron, a Mátyás-szobornál helyeztük el.

Bonchida után Válaszút következett, ami nemcsak Wass Albert szülőhelye, de itt található Erdély leggazdagabb népművészeti gyűjteménye, a Kallós Zoltán Múzeum is. Ez utóbbit kerestük fel és jártuk be kisebb, vezetett csoportokban. Ez már harmadik találkozásunk volt Erdély lenyűgöző népművészetével. Felbecsülhetetlen értékű mezőségi, kalotaszegi és moldvai csángó gyűjteményt láthattunk berendezett szobák segítségével. Tudtuk, hogy az alapítvány szórványkollégiumot is működtet, számukra a szülői munkaközösség gyűjtött adományt, amit ott át is adtam.

Innen Kolozsvárra vezetett utunk. A diák kiselőadás után kiszálltunk és elsétáltunk a város főterére. Kívülről megnéztük a teret meghatározó Szent Mihály templomot, mely Erdély második legnagyobb gótikus temploma, és Fadrusz János legnagyobb alkotását, Mátyás király lovas szobrát, ahol koszorút helyeztünk el. Innen tovább sétáltunk Mátyás király szülőházához, amivel szemben megemlékezünk Bocskai István fejedelmünkről és születésének körülményeiről. Végül megnéztük a Babeș-Bolyai Tudományegyetem főépületét is. A séta alatt sok érdekes dolgot hallhattunk helyi születésű idegenvezetőnktől.

Kolozsvár után következett az a program, ami a gyerekek egy részének a legnagyobb élményt jelentette: a Tordai Sóbánya. Nem véletlen pályázhat UNESCO világörökség címre: ez a bánya monumentális és gyönyörű. A gyerekek egy része gyalogosan, másik része lifttel ment le a legalsó szintre. Mindkettő nagy élmény volt számukra,  csak másképpen. Lent kaptak szabadidőt is, aminek során felderíthették a különböző szórakozási lehetőségeket is.

A nap utolsó állomásaként Nagyenyedet kerestük fel, ahol megnéztük a nevezetes Kollégiumot. Az egyik fiú előzőleg elolvasta Jókai: Nagyenyedi két fűzfa című elbeszélését és elmesélte az érdeklődőknek. A Kollégium után koszorút helyeztünk el az 1849-es áldozatok emlékművénél.

Fáradtan, de élményekkel telve értünk szállásunkra, Torockóra.

2022. április 26. kedd

(Torockó, Köröstárkány, Vasaskőfalva)

Talán ez volt az a szálláshely, ahonnan leglenyűgözőbb volt a kilátás. Ha kilépett az ember a tornácra reggel, a Torockó fölé magasodó 1129 méteres Székelykővel találta magát szemben. Reggeli és bepakolás után sétáltunk egyet a falu központjában, jellegzetes házai között, majd a fallal körülvett, hímzett terítőkkel díszített templomba mentünk. Itt a helybéli pap mesélt a gyerekeknek Torockóról és a Dávid Ferenc-alapította  unitárius vallás történetéről.

A templom után a Néprajzi Múzeumot kerestük fel, ahol a láttunk többek közt ’vaskenyeret’ is, a hajdani bányászat szerszámai és tárgyai közt, valamint olyan csizmát, ami se nem jobb-, se nem ballábas, hanem mindkettőre húzható.  A belső szobában pedig viseleteken és régi fényképen tárult elénk Torockó hajdani arca.

A gyerekek itt is kaptak kis szabadidőt, mert hosszú út állt előttünk: ezután átszeltük az Erdélyi Érchegységet. A sok órás út hihetetlen, festői tájakon vitt keresztül, ami bőségesen kárpótolhatott az utazással járó fáradtságért.

Sajnos a következő program, ami túra lett volna a Rozsda-szakadékban, meghiúsult. Az olvadás miatt a szakadék megközelíthetetlennek bizonyult. Kárpótlásként Gábor Ferenc, a 7.b osztály idegenvezetője Köröstárkányban szervezett számunkra plusz programot.

Délután három körül értünk Köröstárkányba. Itt Gábor Ferenc idegenvezető és helytörténész mesélt nekünk a tárkányi nyelvről, szokásokról, hagyományokról, és leróttuk kegyeletünket az 1919. áprilisi román vérontás áldozatai előtt. Gábor Ferenc író is, nagy örömmel fogadtuk, mikor néhány könyvét ajándékba adta az iskolánk könyvtárának.

Ezt követően Köröstárkány határába mentünk és a Kakukkmező vadasparkot kerestük fel, aminek az a különlegessége, hogy őshonos magyar állatok vannak benne (pl szürkemarha, bivaly), másrészt ezek az állatok nomád módon, hatalmas területen vannak tartva. Mire végig jártunk mindent, jókora túrát tettünk meg napfényes tisztásokon a hegyek gyűrűjében.

Ezt követően elfoglaltuk a szállást Vasaskőfalván, ahol bőséges vacsora is várt bennünket. Csörgő patak, erdő és hegykoszorú volt, térerő viszont nem nagyon, így a gyerekek analóg beszélgetéssel múlatták az időt a festői tájon, míg be nem esteledett. Nem vált kárukra.

2022. április 27. szerda

(Medve-barlang, Pádis-fennsík)

Ez volt a legsportosabb napunk. Reggeli után a Bihar hegység lábánál fekvő Kiskohi  Medve-barlangba látogattunk, ahol a kivilágított lépcsőkön és hidakon sétálva páratlan szépségű cseppkőképződményekbengyönyörködhettünk, melyeknek érdekes színvilágát a föld réz és vastartalma adja. Napjainkban is folytatódik a képződés, a vezetőnk mutatott a gyerekeknek egy egymás felé nyúló sztalaktit ’jégcsapot’ és sztalagmit oszlopot, amik évente néhány millimétert nőnek, s körülbelül 12000 év múlva fognak összeérni, s viccesen invitálta is a gyerekeket, hogy ha ez az idő letelik, jöjjenek vissza, s ellenőrizzék. A másik emlékezetes cseppkőformációhoz egy legenda/mese is tartozott: ez egy barlangból kimászó medvére hasonlított. Végül a hegyomlás miatt egykor a barlangban rekedt barlangi medvék teljes épségben megmaradt csontvázait láthattuk. Sok gyerek először járt cseppkőbarlangban, nagy élmény volt ez számukra.

A barlangból kiérve egy vásársoron találtuk magunkat, ami nagy öröm volt a gyerekeknek, mert végre megkóstolhatták az igazi erdélyi kürtőskalácsot, amit már napok óta szerettek volna. Ezen kívül alkalmuk nyílt helyi portékákat is vásárolni, amiket ajándékba vittek az otthoniaknak.

A következő állomásunk az az Erdélyi-szigethegységben található, 1225 m magasságban fekvő Pádis-fennsík volt, ahova túrát terveztünk. Az időjárás nem tűnt kedvezőnek, elég hideg volt és lógott az eső lába. Amikor megérkeztünk, az eső el is eredt, így esernyőkkel felszerelve, esőkabátokba burkolózva vágtunk neki a nem mindennapi szépségű útnak. A helyiek úgy tartják, hogy bár mindössze 36 négyzetkilométer, itt összezsúfolva annyi természeti csoda található, mint talán sehol az egész Földön.Például Európa legnagyobb összefüggő földalatti jégtömege is itt rejtőzik a Pádis alatt. A busztól 2.5 km-t gyalogoltunk a meseszép Glavoj-rétig. Útközben az eső szerencsére elállt, sőt, néha még a nap is kisütött kicsit. Éppen akkor nyílt lila színű krókusz, másnéven kárpáti sáfrány, egész hegyoldalak voltak vele tele! Innen félórányi gyaloglással a Ponor-rétre jutottunk, s egy gyönyörű tavat láthattunk, amiről azonban kiderült, hogy csak időszakos tó. Alacsony vízállásnál látható a két fő víznyelő. Magas vízállás esetén a patak kiönt, és újabb víznyelőket indít be. Amikor ezek sem tudnak már segíteni a rét tóvá alakul. Ezt láthattuk mi akkor.

Ebben a festői környezetben fogyasztottuk el csomagolt ebédjeinket, majd a buszhoz mentünk, hogy egy újabb, rövidebb túra kiindulási pontjához vigyen minket.

Ezúttal a Schmidl-vízesés volt utunk célja, ahova a Boga-teleptől kb. egyórás gyalogsétával értünk el. Utunk nagy része a Boga-patak völgyében, egy szurdokban vitt, míg fel nem tűnt előttünk a hatalmas sziklafal, s végül maga a vízesés is, mely a Boga víztározójába zúdul alá.

Innen a szállásunkra mentünk, ami ugyanott volt, mint előző nap, tehát Vasaskőfalván. Fárasztó, de nagyon szép nap állt mögöttünk, gyerekek és felnőttek mögött egyaránt. A gyerekek, természetesen, jobban bírták. Mivel ez volt az utolsó kint töltött este, igyekeztek mindent kihozni belőle társas élet terén, amit nem bántam, mert az osztályon belüli kapcsolatoknak jót tett. Végül elcsendesedtek ők is és már csak a Boga-patak csobogása hallatszott az éjszakában.

2022. április 28. csütörtök

(Nagyvárad, hazaút)

A szokásos finom reggelit követően szakadó esőben bepakoltunk a buszba, majd kilenc óra körül elindultunk Nagyváradra. Az idő szomorú volt, a gyerekek fáztak is egy kicsit, jól jöttek Dénes Andris székely viccei, hogy életet leheljenek a társaságba.

Sajnos, az idő később sem kegyelmezett, az egész napot zuhogó esőben csináltuk végig. Csak annak örültünk, hogy ez nem egy nappal korábban, a Pádis-túránk közben következett be.

Nagyváradra érkezvén a mosdóügyek elintézése után a várat néztük meg, majd óriási sétát tettünk a városban, megtekintve az Ady Endre Múzeumot (kívülről, be sajnos nem jutottunk), a Holnaposok szobrait, az Emke kávéházat, ahol Ady Lédával ismerkedett meg, a Nagyváradi Napló épületét, ahol Ady dolgozott és az Ady Endre Gimnáziumot is. Megismerkedtünk Nagyvárad más nevezetességeivel is. Még a buszban egy kiselőadásból kiderült, hogy Nagyvárad több szálon kötődik Szent László királyunkhoz, akinek az életéhez számos legenda fűződik – ebből kettőről tanultunk is korábban. Benedek Elek gyűjtéséből felelevenítünk ezek közül néhányat. Két kislány készült Ady-versekkel is, de ezeket az eső miatt mégsem mondták el, csak később otthon, az értékelő óra keretében. Amennyire az eső engedte, megcsodáltuk a ’Körös-parti Párizs’ szecessziós épületeit és folyópartját is.

A program végeztével elbúcsúztunk az idegenvezetőinktől, (A másik csoport idegenvezetőjében, Gábor Ferencben is nagyon értelmes és nagytudású embert ismertünk meg), és hazafelé vettük az irányt. Útközben egyszer álltunk már csak meg enni és mosdóba menni. 18.30-ra értünk vissza Kiskunhalasra, a TESCO parkolójába, ahol a szülők már vártak minket.