Hozd el (a) Csíkot!

„Öntudatos, forró ragaszkodás, igazi mély szeretet csak közelebbi ismertségnek lehet eredménye. Eszerént minél közelebb jutunk hazánk megismeréséhez, annál forróbbá válik szeretetünk iránta.”

Orbán Balázs, a legnagyobb székely gyönyörűen megfogalmazott gondolata motivál évről-évre a Határtalanul! pályázat megírására. Az egyik legnagyobb székely mélyreható gondolatai indítanak útra bennünket idén is:

“Ily tüneménynél, egy ily nagyszerű tájnál szebbet se Tyrol, se Svájcz nem tud felmutatni, s mi még sem ismerjük, még kevésbbé méltányoljuk e szép hazát. Kétségtelenül szép a Székelyföldnek lakott része is, de ki azt valódi nagyszerüségében akarja ismerni, annak be kell hatolni határhavasaink nagyszerű tömkelegébe, meg kell utazni azon gyönyörű hegyszorosokat, melyeket a teremtő mint e szép haza büv-utjait helyeze a határszélre, s csak akkor fogja azt egész nagyszerüségében, egész pompájában ismerni. ”

(Orbán Balázs: A Székelyföld leírása)

A 7.a osztály utazása 2023. június 2-7. között valósult meg. A tanulmányi kirándulás minden tekintetben elérte célját: a diákok ismerkedhettek Erdély épített és természeti kincseivel, barátságokat köthettek testvériskolánk tanulóival, gyarapíthatták tudásukat, mindeközben nemzeti identitásuk is tovább erősödött azzal, hogy személyes benyomásokat, élményeket szereztek a határon túli magyarok kultúrájáról, szokásairól, mindennapjairól. Az alábbi beszámoló egy rövid betekintést enged a programokba.

Az utazás napja: A tervezett módon utaztunk Kiskunhalas-Arad-Déva-Székelyudvarhely-Székelyvarság útvonalon. Mint kiderült, a Dévai vár nem volt látogatható a felvonó és egyéb felújítási munkálatok miatt, így első megállónk az erdélyi fejedelemség egykori fővárosa, Gyulafehérvár volt. Folytatva utunkat Segesvár érintésével érkeztünk meg Fehéregyházára, és elhelyeztük a megemlékezés szalagjait Petőfi Sándor szobránál, ott, ahol a hagyomány szerint utoljára látták élve a költőt. A dévai vár helyett új megállót iktattunk be, Székelykeresztúrt – ami szervesen kapcsolódott előző megállónkhoz, hiszen úgy ismert, hogy eltűnése előtti utolsó estéjét itt töltötte Petőfi, és a ma is féltve őrzött körtefa alatt írhatta utolsó versét. A gondosan ápolt park, a tárogató hangja, az érdekességekben gazdag, igényes tájékoztató táblák méltó emléket állítanak a szabadságharc költőjének. Székelyvarságra, a szállásunkra (Csorgókő Panzió) késő este érkeztünk, ezért a festői környezet csak másnap tárult elénk teljes valójában. A háziak vendégszeretetét viszont azonnal megtapasztalhattuk: finom csorbalevessel kínáltak minket.

Egy nap a Gyergyói-medencében: Elsőként a Súgó-barlang különleges cseppkőképződményeit csodálhattuk meg. Ekkor még nem sejtettük, hogy az oda vezető 2-3 km-es túra csak bemelegítője a következőnek. Ez a nap éppen az ortodox pünkösdre esett, így a Gyilkos-tó környéke zsúfolva volt román turistákkal. Idegenvezetőnk egy 14 km-es túrát ajánlott a Mária-kőre, ahová a nemrég felavatott tanösvényen vezetett utunk, majd káprázatos látvány fogadott. Nagy élmény a nemrég épített egyedülálló panorámakabin, ahonnan a teljes Békás-szorosban felülről gyönyörködhetünk. Visszafelé egy rövid buszos városnéző körutat is tettünk: megcsodálhattuk Gyergyószentmiklós utcáit, főterét, az egykor örmények lakta házakat, koszorúzással és főhajtással emlékeztünk Erőss Zsolt hegymászónk emlékművénél.

Csík: A Nemzeti Összetartozás Napja. Elsőként Csíksomlyóra látogattunk, a székelyek legnagyobb zarándokhelyén kérve a Szűzanya áldását. Délelőtt 10:00 órára érkeztünk Csíkszentmártonba, ahol a helyi kultúrotthonban a Tivai Nagy Imre Líceum diákjai, pedagógusai, az iskola igazgatója, és Csíkszentmárton község polgármestere fogadtak bennünket. Közös műsor, ismerkedő játékok, rendhagyó történelem óra volt a programban. Átadtuk adományunkat, személyes ajándékainkat, majd a búcsú pillanatai következtek, hiszen már várt ránk a Csomád-hegység vulkáni kráterében ülő két testvér: A Szent Anna tó és a Mohos tőzegláp. Hazafele úton az utolsó megálló szülőfalum, Csíkszentkirály volt, ahol a szülői háznál nagy szeretettel, diós-mákos tekerccsel és szentkirályi borvízzel várták szüleim a csapatot.

Udvarhelyszék: Udvarhelyszéki napunkon az alábbi állomásaink voltak: Farkaslaka, Parajd, Korond, Szejkefürdő. Nagy élmény volt a nemrég elkészült Mini Erdély Park, ahol megismerhettük az Erdélyi és Romániai épített örökséget, virtuálisan bejárhattuk egész Erdélyországot. Nagy meglepetés volt a pályázat megírásakor még nem létező Orbán Balázs emlékház is, örömmel tekintettük meg az interaktív kiállítást a legnagyobb székely életéről.

Az ötödik napon használtuk a legtöbb közlekedési eszközt: Busszal utaztunk Ivóig, ahonnan traktorral jutottunk fel a Madarasi Hargita „alaptáboráig”, majd gyalogosan, oxigénpalack és serpák segítsége nélkül hódítottuk meg a Székelyek Szent hegyének legmagasabb csúcsát. Visszaérkezve Székelyvarságra már várt minket három lovasszekér. A szekeres túrán Székelyvarság nevezetességeit kerestük fel (Csorgókő-vízesés, Parlament, Kilátó), de nem maradt el a libegőzés sem, ahonnan páratlan panoráma tárult elénk.

A hazautazás napján első megállónk Szováta volt, majd egészen Kolozsvárig utaztunk, ahol felkerestük Mátyás szülőházát, majd a felújított Szent Mihály templom tornyába felkapaszkodva csodálhattuk meg a kincses várost. Mátyás király előtt fejet hajtva készítettük el utolsó, kihagyhatatlan csoportképünket (ahol nagy örömünkre harmadszorra találkoztunk egy szintén Határtalanul! programmal utazó diákcsoporttal). A Királyhágón át hagytuk el Erdélyt, késői órában, élményekkel gazdagodva érkezve haza Kiskunhalasra.

Az elmúlt 10 évben ez volt a 11. utazás, amit tanítványaimnak szerveztem Székelyföldre, és mindig külön élmény, amikor a saját osztályomat vihetem. Hálás vagyok a BGA-nak és a Határtalanul! programnak.

Bízom benne, hogy a gyerekek maguk is megtapasztalhatták és átélték, hogy a különös kegyetlenséggel meghúzott mai határok pedig nem tudnak minket elválasztani, s épp azért fontosak ezek a találkozások, hogy minél erősebb kötelékek fonódjanak, melyek minden határ fölött összekötnek, elválaszthatatlanul, mert mi tizenötmillióan testvérek vagyunk és összetartozunk.