Érzelmi intelligencia és lisszaboni felismerések

A könyv, amely útra indított

S hogy miért éppen a portugál fővárosba utaztam ezért a tudásért? Néhány évvel ezelőtt olvastam Pascal Mercier Éjféli gyors Lisszabonba című regényét, amely nagy hatással volt rám. Akkor elhatároztam: ha nem is az éjféli gyorssal, de egyszer én is eljutok ebbe a városba.

A történet és a tanfolyam között a párhuzam,  ahogy a regény főhőse az utazása során egy ismeretlen életen keresztül saját magához is közelebb kerül, úgy számomra is egyfajta önismereti utazást jelentett ez a hét.

Érzelmi intelligencia: a tanítás és a létezés alapja

A kurzus szakmai gerincét Daniel Goleman elmélete adta. Goleman szerint az érzelmi intelligencia (EI) az egyének azon képessége, hogy felismerik, megértik és tudatosan kezelik saját és mások érzelmeit. Ez az intelligencia-típus öt fő területre osztható: önismeret, önszabályozás, motiváció, empátia és szociális készségek.

Tanárként ezt a tudást kiemelten fontosnak tartom, hiszen a tanítás-tanulás folyamata alapvetően az emberi kapcsolatok minőségére épül. A biztonságos, elfogadó légkör megteremtése alapvető feltétele annak, hogy a tanulók értelmi és érzelmi téren egyaránt fejlődni tudjanak. Goleman már 1995-ben rávilágított: az érzelmi intelligencia gyakran fontosabb az IQ-nál, hiszen ez határozza meg sikereinket a magánéletben és a munkahelyünkön is.

Hogyan értsük meg mások működését és a sajátunkét?

A tanfolyam öt napja alatt az elméleti alapokat azonnal gyakorlatba ültettük. Sok csoport- és pármunkán keresztül fejlődtünk a pozitív gondolkodásban, a stresszkezelésben és a konfliktusmegoldásban.
Különösen izgalmas volt, amikor a kurzus vezetője Thomas Erikson Idiótákkal körülvéve című művét ajánlotta figyelmünkbe. A két svéd kolléganőtől megtudtuk, hogy náluk ez a könyv kötelező olvasmány az iskolákban.

Erikson négy fő viselkedési csoportba (színkódok szerint) sorolja az embereket, és gyakorlatias tanácsokat ad ahhoz, hogyan tudjunk hatékonyan együttműködni olyanokkal, akiknek a gondolkodása és vérmérséklete távol áll a miénktől.

Közösség és kultúra 

A képzés a Learning Together szervezésében valósult meg, akik nemcsak a szellemi, hanem a fizikai jóllétünkről is gondoskodtak. Már a kezdéskor egy „welcome dinner” során, jellegzetes portugál ételek mellett ismerkedhettünk meg a kurzusvezetővel és a nemzetközi csapattal (lengyel, cseh, olasz, svéd és magyar kollégákkal). A szünetekben frissen facsart narancslé, tea, kávé és helyi sütemények, valamint szendvicsek vártak minket. Az egyik legforróbb napon délidőben  pedig az Estufa Fria botanikuskert hűsében tanultunk.

A város felfedezése legalább annyi tanulsággal szolgált, mint a tantermi órák. A Tajo folyón hajózva és a jellegzetes sárga villamosokkal járva Lisszabon ezer arcát láthattuk. Számomra a legmeghatározóbb élmény az Április 25.-e hídon való átkelés volt, amely lenyűgöző hasonlóságot mutat a San Franciscó-i Golden Gate híddal. A túloldalon, Almadában a Krisztus Király szobor (Cristo Rei) tövéből csodálhattuk meg a panorámát.

Szintén felejthetetlen marad a Szent György-vár, ahol az audio guide segítségével a város történelmébe merülve nézhettem végig a házak felett. Lisszabon nemcsak a kurzus helyszíne volt számomra, hanem egy inspiráló díszlet ahhoz a belső fejlődéshez, amit az érzelmi intelligencia mélyebb megértése jelentett.