Vezetés, bizalom és HYGGE – Dánia, ahol másképp gondolkodnak az iskoláról

erasmus fedlap
  • Beszámoló:
    Csiszár Katalin
  • Helyszín:
    Koppenhága
  • Időtartam:
    2026.07.20-2026.07.24
  • Utazás típusa:
    Egyéni kurzusok (pedagógusoknak)

2026 júliusában öt napot tölthettem Koppenhágában az Erasmus+ program keretében, a „Leadership Excellence: A Soft Skills and Coaching Path” című továbbképzés résztvevőjeként. A képzés elsődleges célja a vezetői készségek, a coaching szemlélet, a kommunikáció és az együttműködés fejlesztése volt, de a mobilitás ennél jóval többet adott. Egy olyan ország oktatási rendszerébe és gondolkodásmódjába nyerhettem betekintést, amely több szempontból is egészen más alapokra épül, mint amit a magyar iskolarendszerben megszoktunk.

Már a képzés első napján érzékelhető volt, hogy a vezetésről Dániában sem kizárólag hierarchikus értelemben gondolkodnak. A tanfolyam során a vezető és a menedzser szerepének különbségeit vizsgáltuk, és sok szó esett arról, hogy a jó vezető nem egyszerűen feladatokat oszt ki és ellenőrzi azok teljesítését. Sokkal fontosabb a közös cél megteremtése, az emberek motiválása, a bizalom kialakítása és az egyéni erősségek felismerése. A coaching- és mentoringgyakorlatok során azt is megtapasztaltuk, hogyan lehet megfelelő kérdésekkel támogatni másokat abban, hogy saját megoldásaikat találják meg.

A képzés egyik legérdekesebb része a dán oktatási rendszer megismerése volt. Trénerünk hosszú ideje dolgozik oktatási szakértőként és intézményi támogatóként, így a képzés szakmai tartalma szervesen kapcsolódott a dán iskolarendszerhez. Különösen meglepő volt számomra, hogy a dán oktatás alsóbb évfolyamain milyen kevés hangsúlyt kap a formális tesztelés. Az első hat évfolyamon nincs tesztelés, a tanulók jellemzően 8 és 13 óra között vannak az iskolában. A 7–9. évfolyamokon fokozatosan jelennek meg a tesztek és az érettségire való felkészülés, miközben a tanítási idő is hosszabbodik, de csak 14.00 óráig tart így is.

Még érdekesebbnek találtam a 10. évfolyam lehetőségét. Ez nem kötelező, hanem egyfajta „második esély”, amelyben a tanulók jelentős része részt vesz. A bentlakásos iskolákban egy-egy tanév során egy választott területre koncentrálhatnak, például a táncra vagy a biológiára. Ez a megoldás számomra azt mutatja, hogy a dán rendszerben a tanulási út nem feltétlenül egyenes vonalú, és egy rosszabb döntés vagy bizonytalanság nem jelenti azt, hogy a fiatal elveszíti a lehetőségeit.

Hasonlóan figyelemre méltó a középiskolai és szakképzési rendszer rugalmassága. A tanulók többféle irány közül választhatnak, és a szakképzésben az iskolai tanulás mellett céges gyakorlatot is szereznek. Különösen pozitívnak tartom, hogy a rendszer törekszik arra, hogy azok számára is biztosítson újabb lehetőséget, akik elsőre nem jutnak be az egyetemre. A munkatapasztalat megszerzése nem „kudarcot”, hanem értékes előnyt jelenthet a későbbi továbbtanulásban.

A dán oktatás egyik legfontosabb sajátossága számomra az egyenlő hozzáférés, a biztonságos környezet és a demokratikus szemlélet hangsúlyozása volt. Az iskola feladata nem kizárólag a mérhető tudás átadása. A társas, manuális és művészi készségek fejlesztése is fontos része az oktatásnak. Érdekes volt megismerni a dán szakemberek PISA-val kapcsolatos tapasztalatait is. A gyengébb eredményekre adott kezdeti válasz – több óra és több teszt – nem hozta meg a várt eredményt. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a mérés önmagában nem feltétlenül tükrözi mindazt, amit az iskola értéknek tekint. Ez a gondolat pedagógusként különösen elgondolkodtatott.

Talán a legszebb felismerésem az volt, hogy a dán társadalomban ismert HYGGE szemlélet az oktatásban is tetten érhető. A biztonság, a nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a közösség és a mindennapi élet apró örömei nem csupán életmódbeli fogalmak, hanem az iskolai környezethez is kapcsolódnak. Ez arra késztetett, hogy újra végiggondoljam: milyen érzés lehet egy diáknak belépni az iskolába, mennyire érzi magát biztonságban, meghallgatva és a közösség részének.

A továbbképzés során megismert módszerek – például a rendszerszemlélet, az Eisenhower-mátrix és a Kanban Board – a saját munkámban is jól alkalmazhatók. Különösen a projektfeladatok és az Erasmus+ programok szervezésében látom ezek gyakorlati hasznát. A pozitív pszichológia eszközei, a karaktererősségek tudatosítása, valamint a coaching kérdezéstechnika pedig a kollégákkal és a tanulókkal való munkámat is gazdagíthatják. A szakmai program mellett Koppenhága és környéke is sok élményt adott. A város felfedezése, a dán kultúrával való találkozás és a helyi életmód megtapasztalása segített abban, hogy az oktatási rendszert ne elszigetelt szabályok összességeként, hanem egy szélesebb társadalmi gondolkodás részeként lássam.

Ez az Erasmus+ mobilitás ezért számomra nem csupán egy továbbképzés volt. Új módszereket, új szakmai nézőpontokat és egy másfajta oktatási kultúra tapasztalatát hoztam haza. A legfontosabb útravaló talán az, hogy egy iskola sikeressége nem csak azon mérhető, hogy mit tudnak a diákjai, hanem azon is, hogy milyen emberekké válnak, mennyire érzik magukat biztonságban, és kapnak-e lehetőséget arra, hogy megtalálják a saját útjukat.



Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!