1829-ben született Nagypeterden. Családjának több nemzedéke volt református lelkész, tanító. Iskoláit szülőfalujában majd Csurgón és Kecskeméten végezte.
A szabadságharc leverése után tért vissza Kecskemétre és befejezte teológiai tanulmányait. 1855-ben került a halasi Református Gimnáziumba tanárnak. Tanári képesítése nem volt, ezért csak helyettes tanárként tudta alkalmazni az iskolafenntartó. 1855 és 1862 között hét tanéven át dolgozott a gimnáziumban, tanított számtant, földrajzot, vallástant. Tanári munkája mellett részt vállalt az egyházközség munkájából, hetente néhány órát papként tevékenykedett. Ekkoriban kezdett írni elbeszéléseket, melyek a korabeli újságokban jelentek meg.
Ittléte alatt kötött házasságot Hetessy Dániel tanító, Viktória nevű lányával 1957-ben. Végső életcéljának a papi hivatást tekintette. 1862-ben meghívták Érsekcsanádra lelkésznek. 1866-ban került Kunszentmiklósra. A Kisfaludy Társaság 1872-ben választotta tagjai közé. A Magyar Tudományos Akadémia 1884-ben levelező, 1903-ban rendes tagjává választotta. A solti egyházmegye 1878-ban esperessé választotta, 1904-ben a dunamelléki egyházkerület püspöke lett.

1915-ben elhunyt Kunszentmiklóson. Koporsóján ott volt a MTA és a Kisfaludy Társaság koszorúja is.