1857-ben Esztergomban született, ott végezte iskoláit is. Mint a kegyes tanító rend tagja szerzett tanári oklevelet a budapesti tudományegyetemen. 1882-tõl Kecskeméten, valamint Vácon tanított. 1908-ban kilépett a rendből, és az egyháztanács meghívására a Kiskunhalason a Református Gimnázium természetrajz(biológia) -
földrajz tanára lett. Kiváló tanár volt. A természetnek rajongó szeretete, soha nem szűnő önképzése kiváló szakemberré tették. Publikált a Természettudományi Közlönyben is.

De nem volt száraz szaktudós. Sőt nem volt az iskolának egy tanára sem, aki annyira a való életre nevelő, hasznos ismeretet hintett volna el a fogékony lelkekbe, mint éppen Ő. Kezében megelevenedett a holt anyag, megszólalt a kép és tanított a az életet, az életnek célját, feladatait. Nevelő munkájában a jellemképzés volt fő törekvése. Ismereteinek bő tárházából, a költőktől, rajongással szeretett Petőfijétől, minden találó gondolatot fölhasznált.
Tanítványai, tanártársai előtt mindegyre hangoztatta, hogy semmit nem ér a tudás, ha eltorzul a lélek, ha nincs benne szilárd erkölcsi alap. Tanári munkája körében túllépett a kötelesség határán. Féltékenyen ápolt szertára valósággal második otthona volt. Itt történt, hogy 60 éves korában, egy gólya kitömése közben vérmérgezést kapott, s még abban az évben 1917-ben meghalt. Sírja a református öreg temetőben található.