1885-ben Ercsiben született. Egyetemi tanulmányait 1903 és 1907 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen görög-latin szakon végezte. 1907-ben tanári oklevelet kapott, és filozófiai doktorátust szerzett. 1905-tõl tanított a kiskunhalasi Református Gimnáziumban egészen 1920 őszéig. Ekkor Budapestre került főiskolai tanárnak, majd 1924-tõl a pécsi egyetemen tanított. 1940 októberétől vezette a szegedi egyetem filozófiai tanszékét.

A két világháború közötti időszak magyar filozófusainak egyik legjelentősebb alakjaként tisztelhetjük. Négy évtized alatt 269 közleménye jelent meg, köztük fordítások, tanulmányok, értekezések, filozófia-történeti összefoglalók, kézikönyvek és ismeretterjesztő cikkek. Korának elismert és tisztelt egyetemi oktatója, tudományszervező egyénisége volt. Tankönyveivel és egyéb írásaival szinte felmérhetetlen hatást gyakorolt az akkori értelmiség gondolkodására. Az objektív igazságokat, örök erkölcsi értékeket hirdető keresztény humanista filozófusra a szovjetizált pártállami diktatúra idején már nem volt szükség. 1948-ban kényszernyugdíjazással távolították el az egyetemről.

Családja 1952-ben Hajdúszoboszlóra menekítette. Többé már nem publikálhatott. 1976-ban halt meg Hajdúszoboszlón. Sírja Szegeden található.