1897. november 13-án született Pázmándfaluban, református papi családban. Gimnáziumi tanulmányait a pápai Református Gimnáziumban végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem történelem-földrajz szakán folytatott tanulmányokat. Ezt az első világháború megzavarta, végig harcolta az orosz és az olasz frontot. Hadnagy volt, amikor leszerelt. Egyetemi tanulmányai befejezése után hosszabb olaszországi kirándulásra utazott volt egyetemi társaival. Előző munkahelye a miskolci Lévay Református Gimnázium volt.

1924-ben pályázatot nyert a kiskunhalasi Református Gimnáziumba, ahol azután 1959-es nyugdíjazásáig tanított. Nagyon egyenes, jellemes, határozott tanáregyéniség volt, nemigen tréfálkozott, inkább kálvinista keménység jellemezte. Szakmai tudása alapos volt, magyarázatait átszőtték személyes élményei. Vallásos beállítottságú, presbiter volt és a II. Világháború előtt helyettes igazgató. Sokat foglalkozott az iskolai cserkészettel, az államosításig a 289-as számú Bocskay Cserkész Csapat parancsnoka volt. Remekül értett a cserkésztáborok szervezéséhez, vezetéséhez, a cserkészéletben a közvetlenség jellemezte. Hegedült és tevékenyen részt vett a Halasi Szimfonikus Zenekar életében is.