Helybeli kiskiparos családban született 1853-ban. Középiskolai tanulmányait Kiskunhalason a Református Gimnáziumban végezte, majd a Műszaki Egyetemre iratkozott be. Szűkös anyagi lehetőségei miatt kénytelen volt egyetemi tanulmányait megszakítani, hogy nevelőséget vállalhasson. 1873 őszén került vissza újra a fővárosba és hogy öreg és beteg szülein segítsen, előbb az Üstökös, majd a Hon címû lap munkatársa lett. Az egyetemre is beiratkozott és a bölcseleti tanfolyamot 1877-ig elvégezte. 1878-ban az Egyetértés szerkesztőségébe lépett be.

1881-ben hívták meg a gimnáziumhoz, s mint a magyar nyelvnek, irodalomnak és a bölcseletnek okleveles tanára működött. Megjelenésében szerény, külsejében egyszerű, s általában komoly és kevés szavú volt. Látszólagos kedélybeli egyhangúságát élénk szellemének fordulatossága és jóságos szívéből fakadó humora enyhítette. Hírlapíró korában megkezdett írói munkásságát szorgalmasan folytatta tanár korában is. A Magyar Nyelvőrben megjelent „A kiskunhalasi nyelvjárás” című munkáját a Magyar Tudományos Akadémia dicsérettel jutalmazta. 1888-ban megjelent „Stylisztika és verstan” c. tankönyve, amelynél a maga nemében jobb középiskolai tankönyv azóta sem igen jelent meg.

1910-ben betegeskedése miatt szabadságra, egy év múlva pedig nyugalomba ment. 1914-ben halt meg. Sírja a halasi református öregtemetőben található.