1886-ban született Újszőnyben (később Komárom).

1906 szeptemberében kezdte meg munkáját a gimnáziumban, ahol latin nyelvet és történelmet tanított. Tanári működését, egyházi szolgálatát komoly lelkiismeretesség és tántoríthatatlan hűség jellemezte. 35 évig lankadatlan erővel és szorgalommal töltötte be hivatását s a pályakezdéstől a nyugalomba vonulásig. Nemcsak tanított, nemcsak nevelt, de puritán egyéniségével, szigorú erkölcsiségével az egész iskola vezetésére is jótékony hatást gyakorolt. Nála jobban senki sem féltette és őrizte az iskola ősi hagyományait és jó hírnevét. A vallásos és hazafias nevelés ügyét nemcsak tanításával, hanem példaadásával is eredményesen szolgálta. Egész nemzedéket nevelt fel az egyház és a haza szeretetében. 1941. szeptemberében ment a becsületes nevelői munkával megérdemelt nyugalomba.

Egyéniségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy számára a nyugalom nem jelentett munkátlanságot, hanem csupán az előzőtől eltérő munkabeosztást. Az iskola iránt való hűsége is elkísérte a sírig.

1947-ben halt meg, sírja a halasi református öregtemetőben található.