Székelyföldi kalandozások (HAT-20-01-0298)

A pályázáshoz a Talabor utazási iroda segítségét kértük, akik végig segítettek bennünket a pályázás folyamatán, és elképesztően örültünk, amikor kiderült, hogy a pályázatunk nyert, utazhat az osztály. Sajnos időközben azonban a Covid hójárványhelyzet miatt mégsem utazhattunk. Már lassan le is mondtunk erről a lehetőségről, amikor érkezett a hír, hogy idén tavasszal mégis utazhatunk. Gyorsan felvettük a kapcsolatot az utazási irodával, és lefoglaltuk utazásunk időpontját. Végül április 19. és 23. között öt teljes napot töltött az osztály Erdélyben.

Az előkészületek

Idén tavasszal, az utazás hírére nagyon lelkesek lettek a gyerekek. Folyamatosan bíztak abban, hogy végül mégis utazhatunk. Úgy gondolom, nem is jöhetett volna jobbkor az utazás, a járvány miatti bezárkózás után nagyon jót tett az osztálynak, hogy ennyi időt tölthettek együtt a gyerekek. Ezek fényében kezdtük meg a ráhangolódást. Egyrészről, történelemórákon megismerkedtünk az első világháború történéseivel, a Trianoni békeszerződéssel, és annak következményeivel. Fontosnak tartottam azt is, hogy a gyerekek kicsit megismerkedjenek azzal a területtel, ahová utazni készültünk. Egy kifejezetten az előkészületeknek szentelt duplaórán a diákokat öt kisebb csoportra osztottuk, a kirándulás napjainak megfelelően, majd csoportban, idegenvezetőként kellett információkat gyűjteni a meglátogatni kívánt helyekről, azokat plakáton vagy power point bemutatón meg kellett jeleníteni, majd bemutatni a többi csoportnak.

Az óra az elvárásokon felül nagyon jól sikerült. Úgy láttam, a diákok tényleg érdeklődően vesznek részt az órán, lelkesen dolgoztak, természetesen kíváncsiak voltak azokra a városokra, amelyeket utuk során majd meg fognak látogatni. Ennek jótékony hatása aztán az út során is megmutatkozott, hiszen elég sok érdekes információval rendelkeztek az egyes helyszíneken, sokszor tisztában is voltak egy-egy hely történelmi jelentőségével is.

Az utazás

A kirándulás programjának bemutatása:

1. nap:

Április 19-én, a húsvét hétfőt követő nap hajnalában indultunk el az utazásunkra. Első megállónk Nagyváradon, Partium központjában volt, ahol a program városnézés volt. A Király-hágón, a történelmi Erdély kapuján átutazva érkeztünk Kolozsvárra, a „kincses városba” utaztunk, ahol a történelmi központban sétáltunk, megtekintettük Mátyás király szülőházát és szobrát, a Szent Mihály templomot és a Farkas utcai Református templomot. Ezt követően hosszabb utazás következett Gyergyószentmiklósra, ahol meleg vacsorával vártak a szálláshelyünkön.

2. nap:

Reggeli után, Gyergyószentmiklóson az Örmény templomot néztük meg, kis sétát követően a Tarisznyás Márton Múzeumban a város múltjával és volt lakosainak szokásaival ismerkedtünk meg, majd a gyergyószárhegyi Lázár kastélyba látogathattunk el. A program után meglátogattuk a gyergyószárhegyi Gyermekotthon diákjait és tanárait, ahol egy barátságos, játékos sportversenyre is sor került. A diákoknak ezután alkalmuk nyílt kicsit beszélgetni az ott élő gyerekekkel, valamint átadtuk a magunkkal vitt adományokat is. Ezután elutaztunk a Gyilkos-tóhoz, majd a Békás szoroshoz.

3. nap:

Ezen a napon az első megállónk Madéfalván volt, ahol a madéfalvi vérengzésben elesettek emlékére állított szobor előtt tisztelegtünk. Csíkszeredán, megnéztük a Millennium templomot. Ezt követően tovább utazunk Csíksomlyóra, ahol a csodatevő Szűz Mária szobrát néztük meg a kegytemplomban. Következő úti célunk egy kráter tó, vagyis a Szent Anna-tó volt, majd a Mohos tőzeglápban sétálva húsevő növényeket is láthattunk. Este visszautaztunk Gyergyószentmiklósra.

4. nap:

 Ezen a napon Szovátán a Medve-tó partján sétáltunk, majd Parajdon a sóbányát látogattuk Ez a program hihetetlenül érdekes volt, hiszen 80-100 méter mélységben ereszkedtünk le, ahol nagy meglepetésünkre nem csak egy bányát találtunk, hanem templomot, múzeumot, játszóteret is. Parajdon maradva megnéztük a Só szorost. Ezt követően sétáltunk Korond főutcáján az állandó kirakodóvásárban. Tovább utazva Farkaslakára, Tamási Áron síremlékénél tisztelegtünk. Következő megállónk Székelyudvarhely volt, ahol a központban sétáltunk.

5. nap:

Összecsomagolás és reggeli után a Maros-mente irányába indultunk el. Első megállónk Marosvécsén volt, ahol Wass Albert síremlékét kerestük fel. Majd Szászrégenen átutazva Marosvásárhely központjával ismerkedtünk meg: Kultúrpalota, Rózsák tere. A következő és egyben utolsó megállónk a Király–hágón volt, ahol még egyszer megnézhettük búcsúként Erdély hegyeit. Utunkat folytatva kora este érkeztünk vissza Kiskunhalasra.

Az értékelő szakasz

Hazaérkezve két duplaórán beszéltük át az átélt élményeket. Röviden áttekintettük az utazás állomásait, felelevenítettük a legizgalmasabb, legvidámabb pillanatokat. Ezek után a diákok egy kérdőívet töltöttek ki a programokról, ahol egy egytől tízig tartó skálán tudták pontozni azokat. Egyértelműen a legjobb, legizgalmasabb programnak a sóbánya meglátogatását tartották, a legkevésbé izgalmasnak pedig a templomok, kulturális helyszíneket tartották. Úgy gondolom, ez életkorilag érthető is, ugyanakkor az épített környezet megismerése legalább olyan fontos volt az út során, mint a természetese környezet megismerése. Hiszek abban, hogy a későbbiekben ebből is fognak tudni profitálni.

A nap végén egy kis kiállítást készítettünk iskolánk többi diákjának. A diákok megint csak csoportokban dolgozva, a kirándulás egy-egy napját örökítették meg plakát formában is. Célunk az volt, hogy felkeltsük a figyelmet, illetve rávegyük a kisebb évfolyamos diákokat és pedagógusaikat arra, hogy ők is éljenek a pályázat lehetőségével. A plakátokon a képek és helyszínek mellett érzések, kulcsszavak, emlékek kaptak helyet.

Kirándulásunkról folyamatosan iskolánk Facebook oldalán adtunk tájékoztatást, küldtünk fotókat, így a többi tanuló is láthatta a szebbnél szebb helyeket, ahol megfordultunk.

A Nemzeti összetartozás napjáról iskolánk a hétfő reggeli áhítat keretében emlékezett meg, ahol osztályunk diákjainak tolmácsolásában iskolánk minden diákja hallhatta gondolatainkat a nemzet összetartozásáról.

Utazásunk iskolánkon kívül a város figyelmét is felkeltette, így lehetőségünk nyílt az átélt élményekről a helyi rádióban is beszámolni. A velünk készült interjú a rádió honlapján elérhető:

https://www.halasradio.hu/hangalbum/sermon/6475-hatartalanul-erdelyben

Zárógondolatok

Végezetül a diákok utazással, nemzeti összetartozással kapcsolatos gondolataiból szeretnék idézni:

„Szerintem, nem az számít, hogy ki hol él vagy hol született, hanem hogy kinek vallja magát. Nekem kifejezetten tetszett az, hogy még vannak olyan emberek, akik attól függetlenül, hogy nem a magyar országhatáron belül élnek, beszélik anyanyelvünket a magyart. Ha a határ el is választ, sokkal több dolog van, ami összeköt bennünket.”

„Számomra a nemzeti összetartozás egy nagyon szívmelengető dolog. Nagyon jó volt látni, hogy hiába másik országban élnek, így is megtartják a hagyományaikat, népszokásaikat. Amikor kint az utcán, étteremben, bevásárlóközpontban meghallottam felcsendülni a magyar szavakat a tömegben, akkor mindig elöntött egy meleg érzés., Nagyon becsülöm azokat az embereket, akik fel merik vállalni, hogy magyarok, sőt büszkék is rá. Csodálatosnak tartom, hogy ennyire össze tud tartozni a nemzet, még ha az országhatárok el is választanak bennünket egymástól.”