Elhunyt Kardos Mónika tanárnő

A Szilády Áron Gimnáziumban 2007-ben kezdett tanítani. A nevelőtestület meghatározó, lelkes tagja volt, sok-sok diák szeretetét és elismerését tudhatta magáénak. Technika és életvitel szakos tanárként nem állt messze tőle a természet szeretete és a környezetvédelem. Ezekben a témákban számos programot vezetett, különböző projektekben vett részt, készített fel diákokat versenyekre. Az iskolai kiskert gondozását önzetlenül és szívesen végezte tanítványaival. Éleslátásával, szépérzékével és kreativitásával színt hozott iskolánk mindennapjaiba, ahogy őszinte, életvidám, mindig segítőkész személyisége is elvarázsolta környezetét. Ősszel még megszervezte a „Kizöldítő, szemléletformáló program"-ot, az elismerésben részesülő intézménynek járó díjátadón azonban már nem tudott jelen lenni. A gimnázium udvarán elültetett fák őrzik emlékét. Kollégái és tanítványai szívében örökre megmarad.

A tanárnőt 2024. február 9-én, helyezték végső  nyugalomra,  Kiskunhalason a  katolikus temetőben. A gimnázium nevében Palásti Károly búcsúzott:

Móni,
 megszólítalak,  mert összeköt bennünket az Alsóváros, mert összeköt bennünket a Budai Nagy Antal utca. Megszólítalak, mert kollégáid voltunk a kézműves iskolában. És szólok  mostani munkatársaid nevében, akik átadták nekem üzeneteiket, amiket most elmondok.
•    Sokan ismertünk és szerettünk, egy jelenség voltál: nemcsak a Sziládyban, hanem szerte a városban. Téged nem lehetett nem észrevenni: fény voltál, hő voltál. Mindig ezer lánggal égő ötletelés. Varázslatos kompozíciók készültek általad az aulába, a megszárított virágok újra életre keltek a díszteremben, mely általad is vált DÍSZ-teremmé.
•    Mindig meg tudtál újulni: kerested a modern tanítási módszereket, az új kézműves technikákat, a kreatív megközelítéseket. Gyerekek százaival dolgoztál nagy örömmel a technikateremben. Jellegzetes hangod betöltötte a teret, vidám eszmecseréket folytatva a kollégákkal, diákokkal egyaránt.  Mindig lehetett tudni, hol vagy éppen…
Gyakran meséltél arról is, hogyan szépül a Budai 2-ben kis házatok, amibe már alig vártad, hogy beköltözhess. Nemrég kitanultad az asztalos szakmát is, hogy közelebb kerülj az Álomhoz, mert így bútoraid magad alakíthatod, festheted.
•    Otthonodban és az iskolában dús lombozat és színpompás virágok hálálták meg áldozatos törődésed. Mindig szívesen segítettél nekünk egy-egy kertészeti, növénynevelési probléma megoldásában. Sosem mondtál nemet, ha kéréssel fordultunk hozzád. Mindjárt a megoldást kerested a feladathoz.
•    Diákjaidat mindig kedves növényeidhez hasonlóan gondoztad: a szakmai szigor és elvárások mellett mindig figyeltél rájuk, ismerted gondjaikat, örömeiket, s ha kellett, iskolán kívül is támogattad őket.
•    Bármiből tudtál valami újat alkotni, legyen az egy mintás pulóver, mely karácsonyfadíszként él tovább , vagy egy régi képeskönyv egyik lapja, mely bekeretezve a gyerekszoba dísze lett. Mindig egyedi, igazi kardosmónis tárgyak keltek életre, sokszor új életre a kezeid alatt.. Szeretted a hosszú sétákat a városban, melyek során egyedi szemszögből örökítetted meg az épületek sokszor fel sem tűnő, megbúvó részleteit: míves kovácsoltvas kerítések, ablakkeretek, díszes épülethomlokzatok, különleges kilincsek sokaságát mutattad a telefonodban.
•    Bárhonnan képes voltál új növényekre szert tenni, nem esett nehezedre becsengetni egy ismeretlenhez sem, akinek a kertjében ritkaságokat véltél felfedezni.
•    Szíveden viselted a Föld sorsát is. A Zöldek munkaközösség tagjaként kerested a lehetőségeket a Föld megmentésére. Fenntarthatósági témahetekhez gyűjtöttél nekünk cikkeket, pályázatokon keresztül próbáltad bevonni a diákokat a környezetvédelembe.
•    Mónika! Hiányzol. Nehéz felfogni, hogy nem vagy már a mindennapjaink része. A tanáriban az asztalod még érintetlenül várja, hogy rátegyél egy érdekes formájú kavicsot vagy fadarabot, amiről az avatatlan szemek nem tudják, kinccsé válna a kezedben. Összekötötted a múltat a jelennel és igyekezted  átmenteni a jövőnek az értékeket.
Őrzöm kertemben a Tőled kapott növényeket.
Őrzöm barátságod.

•    Szépérzék, humorérzék, érző lélek. Az érez igéből képzett szavak jutottak elsőként eszembe rólad, Móni. Nem véletlenül: az érzelmi intelligenciáddal is kitűntél közülünk. A legapróbb rezdülésekből,
egy apró mimikából, elejtett szóból, hangsúlyból megérezted, tudtad, ha valakinek épp -szavaiddal
élve- „nem kerek a világ”, és előkerült egy kis minőségi étcsokoládé a fiókodból
nyugtató vagy gondűző gyanánt.
Nevetni is szívből tudtál. Hányszor kacagtunk azon, hogy épp melyikünk holmija borult a másik
asztalára, átlépve a „demarkációs vonalat”.
Rengeteg közös filmes poénunk volt, amivel néha elütöttünk egy-egy bosszantó helyzeted, oldottuk a
feszültséget. Távozásod után néhány nappal a Madagaszkárt néztük meg két busznyi sziládys
tanítványoddal a Pesti Magyar Színházban, s a „Kókuszára fókuszáltál?” mondatnál tisztán hallottam, ahogyan ezt Te mondtad, a huncut mosollyal a szád szegletében.
•    Annyi mindent kaptam és tanultam tőled ... Úgy foglak megőrizni, mint azt a személyt, aki meglátta minden emberben, tárgyban, élethelyzetben a szépet, és különleges humorával elérte, hogy vele nevessünk azon, ami egy perce még bosszúságot okozott. Még látom, ahogy "vidám arccal integetsz" és hallom a nevetésed. Elsőként mindig a barátom voltál és csak utána a kollégám, amit nem tudok eléggé megköszönni.
•    Csend. Nyomasztó csend van.
Tudod, a szomszéd teremben tartottad az óráid egy részét. Néha zavart, hogy olyan volt, mintha bent ülnék én magam is. Most csend van. És nincs olyan nap, hogy ne halljam ennek ellenére a hangod.
Kis elsős voltam a Tekóban, amikor Te végzősként, a diáktanács elnökeként álltál mindenki előtt. Már akkor céltudatos, magabiztos, követendő voltál, ennek következtében mindenki által kedvelt személlyé sikerült válnod.
Keresem a következő közös emléket, táncházak, szombat esti kulturális alkalmak, a Motolla játszóházai, táborai, Kézműves iskolai
tanításod…
Ezer és egy szállal
kötődtünk egymáshoz, Balatonakali, Bólogató kút, szüretelés, közös főzések, koncertek… és számtalan egyéb program. No meg a gyerekeink felkiáltása: -Anyaaaa!
Melyre az állandó válasz, ami érkezett: - Melyik?
Rendszeressé tettük a szombat esti közös kártyapartit. Soha nem gondoltam volna, hogy azok oly jól sikerülnek, hogy gyerekeink azon
versengnek, ki vesz rajta részt. Nekik is fontosabb volt ott veled-velünk lenni, mint barátokkal buliba menni.
A nyáron rossz hírrel érkeztél, A valóság felülírt mindent.
 Te voltál az, aki bármilyen szituációval is találkozott, rögtön tudott rá egy filmes példával, párbeszéddel válaszolni. Vajon most melyik filmből idéznél? Soha nem tudjuk meg.
•    Mónika! Búcsúzik Tőled szeretett iskolád, a Szilády Áron Református Gimnázium, minden tanára, dolgozója és tanulója. Köszönjük Neked az iskoláért való áldozatvállalásaidat, ha kellett egyetemet végeztél, ha arra volt szükség, akkor több napra erdei iskolába utaztál. Benne voltál a tanyaprojektben, és megannyi élményszerű iskolai programban.
Példamutató voltál mindannyiunk számára a környezetvédelem terén való szemléletformálásban. Ezen a téren végzett munkádat 2023 őszén a Homokhátsági Regionális Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás Kizöldítő Hulladékgazdálkodási Nagykövet címmel ismerte el.
Hálásak vagyunk mindenért, amit Tőled kaptunk, amit Neked köszönhetünk. Hálásak vagyunk az emlékekért és az együtt töltött időért. Óriási űr marad utánad.
A búcsúzás fájdalmas időszakában Jézus Krisztus szavaiba kapaszkodhatunk, akitől ezt a bíztatást olvashatjuk János evangéliumában:
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?

•    Móni,
 tudjuk, hogy szeretted a szecessziót, bögréden Gustav Klimt képe volt.
Rippl-Rónai Józsefnek van egy falikárpitja, Vörösruhás nő látható rajta, fiatalosan,  kecsesen nőies tartással, virágok közt egy kertben.
Ilyennek őrizzük meg emlékedet, mert a régiek úgy tartják, hogy akire emlékeznek, az él. Amíg a Kardos Móni-jelenséget őrizzük a szívünkben, addig itt maradsz velünk