Erdei iskola

A mi évfolyamunk már második éve mehet erdei iskolába. Az idei tábor Pénzesgyőrben volt, egy bakonyi falucskában, mely egyetlen utcából áll. A táj arrafelé lenyűgöző: hol magasba törő, szigorúan védett hegyek, hol meredek domboldalak alján húzódó völgyek: ez a Bakony. A mi szállásunk egy otthonos, meghitt ház volt, egy domb tetején. Gyönyörű kilátásban volt részünk, lankás volt a domboldal, le is gurultunk rajta nemegyszer. Önellátóak voltunk, mi mosogattunk, mi szereztük be az ételt, nekünk kellett takarítani is. A házat egy önkéntes csoport építette fel, saját elhatározásból, néhányan ott voltak a táborban is. Köztük volt Vince, ki raszta hajával nagy népszerűségre tett szert. Kutyáját, Buborékot, a kis pulit, folyton simogatták, vakargatták, mert nagyon szeretnivaló kutyus volt. Vince cicáját, Mázlit mázli volt elkapni, ez az aranyos, vörös cicus nagy csavargó volt, folyton eltűnt, sokszor az én kezemből is.  A  napirendünk egyszerű volt: a két osztály vegyesen volt névsor szerint 3 csoportra osztva. Ezek a csoportok külön-külön vagy matematikát tanultak Roza nénivel, illetve Tamás segítségével ismerkedtek meg az erdei rovarokkal vagy Judit nénivel az erdei növényeket tanulmányozták.  Mindegyikük 3-3 órát tartott, a három csoportnak, külön-külön. Az órák után ebédeltünk, majd szabadidőnk volt, délután pedig kezdetét vette a pontgyűjtés. Pontokat helyes válaszokért, vagy az ebéd után a kihelyezett feladatok helyes megoldásáért lehetett kapni. 200 pont felett kaphattunk ötöst. Mindenki hajtott, igyekezett, gondolkozott. A tábor hétfőtől péntekig tartott, csütörtökön lehetett beszerezni az utolsó pontokat. Csütörtökön az eredményhirdetés után, ujjongó kiáltásokat lehetett hallani. Boldog mosolyokat és csalódott tekinteteket láthatott, az, aki az ebédlőablakon benézett. Péntek reggel nagy volt a sietség, pakolás, izgalom, búcsúzkodás. Bubika megkapta az utolsó simogatásokat a fejére, majd elindult a busz. Véget ért az élményteli hét. Van, aki örül, van, aki szomorú, de mindannyian emlékezni fogunk ezekre a meghitt, boldog pillanatokra, melyekben részünk volt. Köszönjük!

Fényképek...