Jézus templomba megy

AZ IGEHIRDETÉS

Jézus templomba megy
(Lukács 4:14-30)
1.    Jézusnak szokása templomba járni
Jézus is ment családi istentiszteletre. A szülővárosában, Názáretben. Sőt, azt olvassuk, szokása eljárni istentiszteletre. De minek?
Volt misenaplója? Hittan ötösért csinálta? Nem hinném. Talán hall ott valami újat a prédikációból? Az Isten Fiának mi újat lehetett mondani? Ezt sem hinném.
Akkor miért járt templomba Jézus? Nem biztos, hogy újat akart hallani. Lehet, hogy csak újra akart hallani valamit, amit már sokszor hallott. Pl. azt a részt, amit felolvas a Szent tekercsekből.
Hiszen van ilyen velünk is. Nem szoktatok pl. zenéket sokszor meghallgatni? Én igen. Van olyan, amit már 10-15-20 éve hallgatok. Emlékeztetnek valamire ezek a zenék, és nem tudom megunni őket. Az a vicces, hogy néha ezek a számok képesek minket a jövőre, vagy legalábbis valamilyen lehetséges jövőre emlékeztetni. Nekem ott van pl. Norah Jones Rosie’sLullaby c. száma, amit hallgatva mindig arra „emlékezem”, hogy a kislányommal sétálok az őszi tengerparton. (Persze nincs kislányom, se tengerpartom, de ez egy lehetséges jövő, ráadásul szép jövő.) Vagy ott van a Kispál és a borz Minden száj nyitva áll c. száma, ami arra „emlékeztet”, milyen lesz visszatekinteni az egész életemre, és megbékélni (talán röviddel azelőtt, hogy majd meghalok). Szeretek ezekben az „emlékekben” elmerülni. Sokszor meghallgattam a számokat, bármikor le tudom játszani őket a fejemben elejétől a végéig. De mégis újra meg újra felteszem őket, mert emlékeztetnek – a jövőre, vagy a lehetséges jó jövőre.
Amikor Jézus hallgatja, hogyan olvassák föl a Szent Iratokat a zsinagógában, ő is meghallgatja ezeket a jól ismert számokat. Nem azért, mert nem tudja őket, hanem azért mert jól esik emlékezni arra a jó jövőre, amit Isten készített az ő népének: ezt nevezik Isten Országának.
És amúgy az átlag hívő is ezért jár templomba. Sokan szokták mondani: nem jövök templomba, mert otthon is lehet imádkozni. Persze, hogy lehet! Jobban lehet, én is inkább otthon szoktam inkább. De nem is azért járunk ide elsősorban. Hanem hogy hallgassuk a régi számokat, és emlékeztessenek minket arra a jó jövőre, amit Isten készített nekünk.
2.    A kegyelem igéit hirdeti
De hát mi is van ebben a jövőben? A kegyelem Igéi. Ezen meglepődnek az emberek. Talán másra számítottak. Az emberek a templomban inkább rossz hírre számítanak, hogy Jézus majd jól rájuk pirít, a bűneiket a fejükre olvassa. Hallottam egyszer egy nőről, aki nagyon sok bűnt elkövetett az életében, prostitúciótól kezdve, drogokig mindent. Amikor már a teljes kétségbeesés szélére sodródott, valaki megkérdezte tőle: miért nem kér segítséget az egyháztól? Mire őszinte csodálkozással azt kérdezte az asszony: „Az egyháztól? Hogy még rosszabbul érezzem magam?”
Szomorúan be kell ismernem, hogy az egyház néha tényleg nem tett mást, mint hogy lelkiismeret-furdalást keltett az emberekben, és fenyegette őket. De Jézus szavaiból nem ez árad árad (és talán nem minden egyházból sem):
"Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét."
Jézus a kegyelem igéit hirdeti. És ahol nem ezt prédikálja az egyház, ott nem Jézus szavait prédikálják. Isten jót akar nekünk. Amikor az egyházban hallgatjuk az Isten zenéjét, az arra emlékeztet minket, hogy aki most szegény és tehetetlen, annak egy nap majd megszűnik a nélkülözés, és minden vágya beteljesül. Aki fogolynak érzi magát valami miatt, olyan helyzetben van, hogy nem lát kiutat, mintha börtönben lenne – emlékezzen itt, hogy van kiút. Aki most vaknak érzi magát, eltévedt az életben, és nem tudja, merre menjen… itt azt hallja, hogy egy nap kitisztulnak a dolgok. Akit megkínzott az élet, és meg van gyötörve a lelke – egy nap eljön a szabadság, és megbékélés, amikor nem lesz több fájdalom.
Hát, valami ilyesmiért jövünk össze a templomban ma is. Hogy emlékezzünk a jövőre, az Isten Országára.
3.    Mindenkinek van helye
Aztán érdekes, hogy végül kis híján meglincselik Jézust: lerángatják a szószékről, és le akarják taszítani egy szikláról. Honnan ez a nagy váltás? Az előbb még olyan szívesen hallgatták, amíg a kegyelemről és Isten hozzánk való jóságáról beszélt. De aztán elkezd arról szólni Jézus, hogy ebben a jó jövőben helye van azoknak is, akiket mi utálunk. Sőt, ellenségek! Erre mérgednek föl annyira.
Ez sem ismeretlen. Aki már szervezett bulit, tudja, hogy megy ez. A helyszín után a második kérdés: kik lesznek ott. És akkor elkezdődik a „ha ő ott lesz, akkor én biztos nem megyek.” Tudjátok hány ember van, aki azért fordul el az Istentől, mert túl sok mindenkit meghívott magához. Azért nem jár templomba, mert olyanokat lát, akiket ő nem szeret, vagy nem tart méltónak. „Hát egy ilyen kommunistával én nem fogok egy padban ülni. Egy ilyen erkölcstelen nővel nem imádkozom együtt. Egy ilyen nyomi társasággal nem mutatkozom.”
Jézus azt mondja: „Isten Országában sok hely van. Én azokat is meghívtam, akiket te nem szeretsz. Én viszont szeretem őket. Értük is meghaltam. Úgyhogy ha nem veszed a fáradságot, hogy megszeresd őket, akkor lehet, hogy csak ők jönnek be, te meg kint maradhatsz duzzogni.” Ezt fogadjuk el mi is olyan nehezen.
Befejezés
Szóval eljöttetek a templomba, ahogy Jézusnak is szokása volt. A szám, amit hallotok, régi szám, de nem lehet megunni: mert Isten kegyelméről szól. És arról, hogy nála van helye mindenkinek. Neked is: akár ha szegény, vagy vak, vagy rab vagy. De az ellenségednek is van helye!
Úgyhogy hallgassuk ezt a számot, és tegyünk a meg megvalósulásáért. Ahogy majd a záró énekben énekeljük: Eljön a nap majd, nem lesz többé fájdalom. / Eljön a nap majd, s öröm győz a bánaton. / Együtt ünnepelünk, Jézus ott lesz velünk. /Feléled minden, s ajkunkon a hála szól!