56-os iskolai megemlékezés

A megemlékezés keretében ünnepi műsor hangzott el az országos eseményekről, majd a diákok képviselői az 56-os kiskunhalasi emlékhelyeket keresték fel. A megemlékezést Nagy Anikó, Gyányi Mikós és Palásti Károly szervezték. Köszönjük a műsorban közreműködő diákok munkáját! 

"1956-ban Kiskunhalason három napra beköszöntött a demokrácia. Október végén az országban egyedül itt írtak ki választást, amelyet a kisgazdapárt fölényesen megnyert. A forradalmi események alternatív fordulatot vettek az önkormányzatiság révén. A kommunista városvezetés, a forradalmárok és a kisgazdák egyezségének megfelelően kompromisszumos megoldás született. Igaz ehhez előtte kellett egy sortűz - mondta Végső István történész 1956-os kutatásai révén.
„Pesten kitört a forradalom” – a hírt október 24-én a vasutasok hozták le Halasra, akik mintegy megerősítésként azonnal letépték sapkájukról a vörös csillagot. Igaz, felsőbb utasításra vissza kellett tenniük, de 25-ére már nem csak a vasutasok, hanem szinte az egész város változást akart: kisebb-nagyobb tüntetésekre került sor, a gyárakról eltüntették a szovjet jelképeket, munkástanácsok alakultak és sokan követelték, hogy a kommunisták „tűnjenek el”. Munkás- és katonatanácsok alakultak a gyárakban, a hivatalokban és a laktanyákban. 26-án este hat óra körül a tüntetők a szovjet emlékművet akarták ledönteni; Reile Géza tanácselnök „közbenjárására” először csak a vörös csillagot cserélték ki nemzeti lobogóra, ám ez a többségnek nem volt elég: kilenc órakor már nem állt az emlékmű –mondta az adatközlők elmondása és korabeli dokumentumok alapján Végső István. Ám a forradalmárok lendületét a kommunista vezetők igyekeztek megtörni. Október 27-én Miklós Gergely alezredes, helyőrségparancsnok vette át a város irányítását, ami gyakorlatilag katonai hatalomátvételt jelentett. Ezen a napon ismét tömeg gyűlt össze a főtéren, ahol a parancsnok igyekezett csitítani a kedélyeket – ekkor lövések dördültek el: egy 19 éves munkáslány, Gyöngyösi Pap Ida, illetve egy nyugdíjas borbély, 1919-es kommunista veterán, Poloznyik Kálmán fejlövést kapott és meghalt, hárman megsebesültek. Végső István azt mondja, nem tüntetésről volt szó: az emberek azért gyülekeztek a Városháza környékén, hogy információhoz jussanak. Sokan voltak olyanok – köztük Gyöngyösi Pap Ida is – akik csak kenyérért jöttek be a városközpontba. (A munkáslány a kenyérrel és a kétszersülttel már hazafelé tartott, amikor a halálos lövés érte.)
– Utólag ugyan sok „legenda” szövődött azzal kapcsolatban, hogy mi történt pontosan (ismeretlen személyek valamelyik közeli épületből lövöldöztek; provokátorok voltak a tömegben, stb.), az azonban a rendelkezésre álló forrásokból egyértelmű, hogy a katonák lőttek – mondja Végső. Később maga Miklós Gergely is ezt állította, igaz hangsúlyozva, hogy ő nem adott tűzparancsot. Egy 1994-es ügyészségi vizsgálat során a laktanyában tartózkodó egykori katonák szintén úgy vallottak, hogy visszaérkező társaik azt mondták: lőniük kellett. És hogy a levegőbe leadott lövésekből hogy lett fejlövés? Nem tudni. Végső szerint egy dolog biztos: miután a katonák a tömegoszlatásra valakitől parancsot kaptak, az október 27-i eseményekkel kapcsolatban sörtűzről, és nem pusztán lövöldözésről beszélhetünk – a témát kutató történészek ezt egyértelműen így értelmezik. Persze a kiskunhalasi esemény nem volt teljesen véletlenek összejátszása. A hírhedt kommunista parancsnok, Gyurkó Lajos vezérőrnagy irányítása alatt álló magyar 3. honvéd hadtest területén, a Duna-Tisza közén több ehhez hasonló sortűzre került sor Kecskeméten, Kiskőrösön, Kalocsán, Kecelen, Szabadszálláson, Baján, Tiszakécskén. Október 28-án már a Nemzeti Forradalmi Tanács vezette a várost – a pártok és társadalmi szervezetek képviselőivel a soraiban. Másnap a testületbe Nagy Szeder Istvánt is meghívta Reile Géza, feltehetően azzal a céllal, hogy a népszerű kisgazdavezér segítségével megakadályozzák, hogy a városban elszabaduljanak az indulatok. Nagy Szeder azonban komoly feltételeket szabott: választásokat kell tartani, nem lehet nemzetőrséget szervezni, a forradalmi intézmények helyett önkormányzatiságot. A feltételeket elfogadták, így megkezdődtek a választás előkészületei: újjáalakultak a pártok, ezek nagygyűléseket szerveztek (bár igazán csak a Kisgazdapárt bizonyult működőképesnek). Nagy Szeder az úgynevezett „halasi norma” (az általa kidolgozott pártszervezési technika) révén mozgósítani tudta az „alvó” kisgazdákat, így 31-én már több ezres tömegdemonstrációt tartottak. Fölényüket tükrözte a november 1-én tartott választás eredménye is: a 16 ezer szavazó 76 százaléka a kisgazdákra voksolt, miközben a Szociáldemokrata Párt 14, a Parasztpárt 6, a Kommunista Párt pedig mindössze 4 százalékot ért el (utóbbiakra mindössze 551-en szavaztak, pedig legalább 1300 kommunista párttag volt a városban). Mint Végső István hangsúlyozza: a helyi választás országos szinten is egyedülálló volt, hiszen az ország irányításába ugyan behívták a pártok képviselőit, de új választásokra nem került sor. Ezzel gyakorlatilag Halason győzött a forradalom, még akkor is, ha a győzelem ízét rövid ideig lehetett élvezni. A kisgazdák már a halasi járásban is előkészítették a helyi választásokat, ezekre azonban már nem kerülhetett sor, hiszen november 4-én hajnalban a szovjet tankok bevonultak a városba. November 4-én este Reile Géza és társai megköszönték Nagy Szeder Istvánnak, hogy részvétele révén komoly összecsapások nélkül zajlott le a forradalom, és a kommunistáknak sem esett bántódásuk. Bár a tanácselnök azon volt, hogy a kisgazdavezért ne tartóztassák le, a városba visszatérő – korábban elmenekült – kommunisták szorgalmazták felelősségre vonását. Ennek ellenére a megtorlás Halason nem kezdődött meg azonnal. Erre csak azt követően került sor, hogy Nagy Szeder és a kisgazdák 1956/57 telén gyűjtést szerveztek a pesterzsébeti Pacsirta telepen élő szegény gyerekeknek. 16 vagon ruhát és élelmiszert célba is juttattak egy református lelkész közvetítésével, ez azonban már átlépte a hivatalos szervek ingerküszöbét: a kisgazda vezért és munkatársait őrizetbe vették. A tárgyalásokon már a forradalmi tevékenység is szóba került, így Nagy Szedert 3 évre, Péter Balázs kereskedőt, kisgazdaszervezőt 1,5 évre börtönbe zárták, Kurdics József gimnáziumi tanárt pedig internálták, igaz, később mindegyik ítéletet enyhítették. Rajtuk kívül néhány személyt még felelősségre vontak koncepciós perek révén, többek elmenekültek, emigráltak a városból...."

Végső István

Fényképek....