Ballagás - 2019

A 12.a, 12.b, 12.c és 12.d osztályok tanulói pénteken 14.00 órától áhítaton vettek részt  a díszteremben, majd ballagási tarisznyáikat vehették át a 11. évfolyamos osztályoktól. 15 órától iskolai ballagás keretében búcsúztak az Alma Matertől. A ballagási ünnepségre a református templomban 16 órától került sor, melyet zsúfolásig megtöltöttek a barátok,  rokonok,  szülők.  A végzősöktől Varga Judit gimnázium-igazgató és Bödecs Pál lelkész-főigazgató búcsúzott érzelmes szavakkal. A 11. évfolyam nevében Szélig Attila, a 12. évfolyam nevében Tóbiás Anna búcsúzott. Bata Viola egy énekszámmal kedveskedett a jelenlévőknek, valamint felhangzott William Poon kínai cserediák fuvolajátéka, ő szinté hamarosan búcsúzik a gimnáziumtól. A ballagási ünnepség keretében adták át az iskolazászlót és díjazták a legeredményesebb diákokat, ezt Szabó Ferenc igazgatóhelyettes ismertette a megjelentekkel. A Maturandák és Maturandusok hétfőn megkezdik érettségi-felvételi vizsgáikat. Köszönjük a 11. évfolyam, a segítő diákok, tanárok és az Énekkar szolgálatát!

ISKOLAI DÍJAK - 2019

Pro Excellentia-díj:
Forgács Lili 12.a
Keresztúri Csenge 12.a
Szécsi Eszter 12.a
Tóbiás Anna 12.a
Deák Martin Sándor 12.c
Téglás Lilla Laura 12.c
Pro Nobis-díj:
Tóbiás Anna 12.a
Csorba Renáta 12.b
Szőke Janka 12.c
Barna Szabolcs 12.d
Pro Laudem Augendo-díj:
Bata Viola 12.a
Faddi Lilla 12.a
Jerémiás Donát 12.a
Keresztúri Csenge 12.a
Tóth Kata 12.a
Virág Tamás 12.a
Suhajda Merlin 12.b
Czikó Imola 12.c
Gáspár Mirella Mercédesz 12.d
Ilovai Noémi 12.d
Kovács Viktória 12.d
Krizsán Laura 12.d
Sallay Tamás Sándor 12.d
Tóth Lili 12.d
Simon Zsuzsanna-díj:
Krizsán Laura 12.d
Szabó Mirjam Noémi 12.d
Szathmári Julianna-díj:
Pántye Petra 12.C
Pro liberis scholae–díj (szülők):
Szécsiné Rédei Éva
Kocsis Ferenc
Salga Tímea
Szécsiné Rédei Éva
Berta Andrea
Dancsókné Huszár Györgyi
Radvánszkiné Székely Anita
Halasi László
Szabó József
Lehoczkiné Nagy Katalin
Lajos Sándorné
Béri Annamária
Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület díja:
Tóbiás Anna 12.a
A sport területén kiemelkedően teljesítő diákok:
Keresztúri Csenge, Czikó Imola, Sallay Tamás Sándor, Téglás Lilla Laura, Tóbiás Anna, Égető Tamás Sándor, Radvánszki Júlia, Horváth Dóra, Börcsök Bernadett, Csorba Renáta, Csorba Vivien, Molnár Petra, Szakál Petra, Angeli Tamás, Dusnoki András, Faddi Dávid, Földes Péter Barnabás, Molnár Patrik, Molnár Péter, Palásti Levente, Papdi Martin, Suhajda Merlin, Vargacz Zikó.

Díjazott diákok fényképekkel - 2019...

Varga Judit gimnáziumigazgató beszéde
Tisztelt Vendégeink, kedves diákok, kollégák!
Búcsúzni jöttünk. Hagyományaink szerint újra feldíszítettük a templomot, az iskolát, a lelkünket. Méltó módon szeretnénk lezárni a most ballagó tanulóink itt töltött éveit és életükre Isten áldását kérjük.
Ebben a tanévben 102 végzős diákunktól búcsúzunk. Hosszú évek óta van újra először D jelű végzős osztályunk. Négy évvel ezelőtt olyan sok jó eredményű tanuló jelentkezett be hozzánk, hogy megkértük a fenntartót: engedélyezze, hogy plusz egy osztályt vegyünk fel. A pozitív válasz bölcs döntésnek bizonyult: nagyon jó teljesítményű, kifejezetten együttműködő, jó közösség alakult belőlük is.
Egy osztályfőnök mindig meghatározó egy osztály életében. Ő az iskola és a család, egyben a nevelőtestület és a diákok kapcsolatának segítője is. Személyisége, gondossága, gyermekszeretete nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy osztály itthon érezze magát nálunk. Az idei ballagó osztályfőnökök közül Biró Emőke és Pősz Attila az, akik az osztály alakulásától mostanáig kísérhették a diákokat. Emőkének ez az első, Attilának az utolsó osztálya. Lázár Erika hetedikes koruk óta, Harnóczi Hajnalka 11-től van az osztálya mellett. Nehéz és felelősségteljes feladat átvenni egy osztályt! Örömmel mondom, hogy mindkét esetben jól sikerült a váltás, jól együtt tudtak működni. Köszönöm minden ballagó osztályfőnöknek a kimagasló teljesítményt most is!
Sok kimagasló eredmény, szép helyezés köszönhető ennek az évfolyamnak. Akár a sport, a művészetek, vagy a tudományos tantárgyak terén sok díj, dicséret mutatja ezt. Ezek a sikerek pedagógustársaim odaadó munkáját is dicsérik. Hálás szívvel köszönöm nekik is a sok törődést! A diákjaink bizonyítják, hogy kellő segítséggel, támogatással a mai fiatalok igenis képesek kitartó, magas színvonalú munkára. Hasonlóan az elődökhöz, ők is a szép új jövő reménységét mutató ifjak.
Kivételes ez az évfolyam azért is, mert ők az utolsók, akik a jelenleg is érvényes felvételi rendszerben indulhatnak neki az egyetemi, főiskolai bejutásért folytatott küzdelemnek. Amint az ismeretes, jövőre, 2020-tól növekednek az elvárások ezen a téren: kötelezővé válik a középszintű nyelvvizsga és legalább egy emelt szintű érettségit kell tenni ahhoz, hogy benyújthassák a jelentkezésüket a diákok. A most végzős diákokra ezek a kötelmek még nem érvényesek, így szerencsésnek érezhetik magukat. Igaz persze az is, hogy már közöttük is igen magas a teljesített nyelvvizsgák aránya és sokan közülük emelt szintű érettségire készülnek, akár több tantárgyból is.
A jövő változásairól ezen a helyen most annyit jelzek, hogy iskolánk oktatása az új elvárásoknak megfelelően megújítás előtt áll: a következő tanévtől a mostanitól jelentősen eltérően, a modern kor kihívásainak még inkább megfelelve folyik majd az oktatás a Sziládyban. Az előkészületeket megtettük, megtesszük.
Azért is fontos erről beszélni, és éppen nektek, kedves végzőseink, hogy ezzel is példát mutassunk Nektek: változni, változtatni, megreformálni tudni kell! Mindennapjaink része a folytonos megújulás, az életünk végéig tartó tanulás. Lehet ezt jól előkészíteni és jól csinálni! A változásban a lehetőséget kell látni és minél inkább kihasználni.
Tegnap a bolondballagás alkalmával fergeteges jókedvvel, jelmezbe bújva, énekelve köszöntetek el az iskolától, és az itt maradó diáktársaktól. Majd jött a szerenád, ahol dallal köszöntétek meg nekünk, tanáraitoknak az itt töltött éveket. Ez az alkalom egyben az új iskolai közösségi tér avatója is volt: befűtöttük az elkészült kemencénket. Egész délután dagasztottuk nektek a tésztát, készültünk a búcsúra mi is. Szép és megható volt látni, ahogyan összekapaszkodtatok a Konviktus udvarán és újra elénekeltétek nekünk a Szalagavatón már előadott évfolyaméneket, a Pál utcai fiúk című nagy sikerű musical Fogadalmi dalát. Jópáran megkönnyeztük! Ezek a pillanatok azok, amelyek éltetnek minket, pedagógusokat és megtartanak a pályán. Köszönöm nektek ezt külön!
Ígérjük, hogy megőrzünk a szívünkben, emlékezetünkben és visszavárunk Titeket az öreg diákok közé. Még egyszer köszönöm a szülők belénk fektetett bizalmát és az itt végzett több éves önkéntes segítő munkájukat, figyelmüket. Igazi szövetségeseink ők: nélkülük nem valósulhat meg a gyermekek nevelése!
Valamennyi végzős diákunknak kívánom, hogy június végén, az érettségi vizsgák lezárásakor elégedett legyen az elért eredményével és az álljon a bizonyítványban, amit most szeretne látni benne.
Végül hadd zárjam ezt a búcsút rendhagyó módon egy pálutcai-s idézettel:
Ne feledjétek: egyet nem lehet. Élni álmok nélkül. Papuskáim! Mi vagyunk a grund!
Áldást, békességet!

Szélig Attila 11. évfolyamos diák beszéde
Várva várt, mégis nehéz nap számotokra a mai. Várva várt, hiszen a mai nap rólatok szól: nektek állnak sorfalat, a ti kezetekben gyűlik a virág, ma benneteket búcsúztatunk. Nehéz, mivel ma minden megváltozik; lezárul egy életszakasz, ami mindnyájatok lelkében örök nyomot hagyott.
Bizonyára különleges érzés, hogy most utoljára vagytok így együtt: itt, a kiskunhalasi református templomban, felidézni a gólyatábor utáni, a Sziládyval kapcsolatos legelső emlékeiteket. Azon a bizonyos szeptemberi napon megszeppent diákokként, az évnyitó beszédet hallgatva, félve vártátok, mi is történik majd veletek.
Ti, a Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziumának diákjai, az Atya, Fiú, Szentlélek, egy igaz Isten előtt fogadtátok, hogy a tőle kapott adottságaitokat minden erőtökkel igyekeztek kibontakoztatni.  A Sziládyban eltöltött évek alatt  arra törekedtetek, hogy hazátoknak és egyházatoknak művelt, szilárd jellemű, hasznos tagjaivá legyetek. Ehhez tanáraitok segítségét kértétek és elfogadtátok. Magatartásotokkal igyekeztetek minden helyzetben példát mutatni, gimnáziumunk tekintélyét öregbíteni. Isten segített titeket ebben!
Hosszú idő telt el fogadalomtételetek óta, sokat változtatok, fejlődtetek, okosodtatok. Sok tudást kaptatok tanáraitoktól, melyet – több-kevesebb sikerrel – próbáltak valamilyen eszközzel a fejetekbe gyömöszölni. Kár, hogy nem lehetett tölcsérrel beletölteni, igaz? Akkor talán nem hajnalok hajnalán kellett volna megtanulni, hogy az alkohol savakkal aldehideket képez, hogy a zöld szemesostoros latin neve Euglena Viridis, hogy a „Kukorica Jancsit célozza vasával” miért metonímia, hogy mit is jelent a nibelungizált alexandrin és az antiklerikalizmus, és hogy hogyan is írjuk fel az egyenes egyenletét. Szerintem büszkék vagytok rá, hogy néhány évszámot még a saját születési dátumotoknál is jobban tudtok.
A tavalyi év novemberének 10. napján (a szalagavatótokon) betáncoltátok magatokat az „igazi” végzősök sorába, s azóta egyre csak peregtek a napok, események: februárban továbbtanulni jelentkeztetek, aztán próbaérettségik, s szinte egy szempillantás alatt érkezett el május, az utolsó hétfő reggeli áhítat, a szerenád, a bolondballagás. Hihetetlen, hogy nem szól többet nektek az iskolafolyosón a Star Wars főcímdal és a ’Somewhere over the rainbow’. Ma itt vagytok; útra készen, már csak az érettségi vizsgák maradtak hátra, de ez a nap még az ünneplésé, az emlékezésé.
Bízom benne, hogy a barátságok, az osztálykirándulások, a Szilády Kupákon való szurkolás, a külföldi utazások, a szünetek forgataga, az Arizóna szobába való kényszerülés, a diákprogramok és a tanítási órák emlékezetes poénjai mellett hiányozni fognak az áhítatok és a különös izgalommal megélt számonkérések, a dolgozatelhalasztásokért való könyörgések, melyek során az egész osztály a gyakorlatban alkalmazta az érvelő-meggyőző szövegalkotást.
Furcsa belegondolni, hogy szeptemberben már nem itt kezditek az évet. Nem úgy válunk el, hogy „akkor jövőre veletek ugyanitt…”. Mi, tizenegyedikesek átvesszük helyeteket, mi leszünk „a nagyok”. Követni fogjuk jó példátokat, az együtt töltött éveket pedig emlékként őrizzük meg.
Útjaitok hamarosan százfelé válnak, de hiszek benne, hogy sohasem fogjátok elfelejteni egymást; minket
és azt, hogy a Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnázium és Kollégium tanulói voltatok négy, illetve nyolc hosszú, de mégis röpke éven át.
Kívánom, hogy az elkövetkező években váljatok tudósokká, jó szakemberekké, legyetek sikeres sportolók vagy művészek, dolgozzatok becsületesen, és soha ne feledkezzetek meg arról, honnan indultatok, hol vannak a gyökereitek.
 „Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a földön élni.”
E sorokkal kívánok Nektek sok sikert, erőt, kitartást álmaitok valóra váltásához a tizenegyedik évfolyam nevében.
Áldást, békességet!

Fényképek...