Koncert, színdarab, kiállítás

A művészeti képzés keretében a különböző művészeti tárgyakban (képzőművészet, színjátszás, ének-zene, média és fotózás) próbálhatták ki tehetségüket a sziládys gimnazisták. Az éves program végén pedig bemutathatták tudásukat, alkotásaikat iskolatársaiknak. Az emeleti folyosón sziládys diákok alkotásaiból nyílt tárlat, május 22-én a "Májusra hangolva" program keretében a diákzenészek és énekesek adtak koncertet,  június 6-án  a díszteremben a "A Fátyol titkai" c. vidám darabot mutatták be a diákszínjátszók.

A Sziládyban a 11. évfolyamon a Művészetek Dráma I. és II. csoportjai idén egy közös előadást hoztak létre Vörösmarty-Görgey: A fátyol titkai című komédiája alapján. A közös munkáról és a próbafolyamatról Lajkó Laura 11c osztályos diák foglalta össze a gondolatait, érzéseit a két csoport nevében.
 "Úgy gondolom, most mindenki nevében szólhatok, hisz a sok munkának köszönhetően egy egésszé kovácsolódhattunk. Emlékszem, amikor tavaly tavasszal gondolkoztunk, hogy milyen művészeti tantárgyat is válasszunk, és így hangzott sokunk szájából a következő: ,,Legyen a dráma, beszélni végül is szeretek, mást úgy sem kell”..., aztán belevágtunk. Szeptemberben beültünk órára és beszélgettünk Kelemenné Márkus Ágnes tanárnővel. Először mindenki zárkózott volt, majd fokozatosabban megnyíltunk. Később elkezdtük várni az órákat, hisz mindig mindenki jó érzéssel jött ki onnan. Szembesültünk azzal, hogy a dráma csoportnak bizony elő kell adni egy művet, ki kell osztani a szerepeket és meg kell tanulni azt. Persze ez már nem volt a könnyű, hisz időt kell rá szánni mindenkinek. Nehéz ennyi embert összehozni, nehéz megtalálni a megfelelő darabot is. Először teljesen mással foglalkoztunk, mint ami a végeredmény lett, mert azt senki sem érezte a magáénak. Hálásak vagyunk a Tanárnőnek, hogy ezt nem hagyta és akkor is talált egy olyat, hogy mi, akik teljesen különbözőek vagyunk, végül egy közös munkát tudjunk létrehozni. Megkaptuk a szövegeket, nem értettük az egészet, nem tudtuk ki kivel van, miért és mikor, de valahogy mindenkiben volt egy kis késztetés, hogy meg kell csinálni magunkért és a többiekért. Teltek a hónapok a 2x45 perces próbákkal. Elérkezett a jó idő, a május és ezzel az előadás napja közeledett. A két csoport elkezdett együtt próbálni. Ahhoz, hogy minden jól menjen, szükségünk volt egy kitartó Tanárnőre, aki irányítva segített minket. Háromszor adtuk elő, mindig teltházzal, és voltak olyan évfolyamtársaink, akik mindhárom előadáson bent ültek. Akkor rossz nem lehetett!
Hosszú volt az út idáig, megérte. Nagyon jó érzés volt azt látni, ahogy mindenki izgul és bizonyítani szeretne. Úgy gondolom, végül mindenki örül, hogy a drámát választotta, így egy örök élményt szerezve.
Azt hiszem, a gimis évek egyik meghatározó eseménye volt ez. Jó érzés, mikor olyanok súgják, hogy ,,hajrá”, akikkel eddig nem is beszélgettünk. A Tanárnő arcán a mosoly mindent elárult, annyira örült, hogy végül mindenki így beletette, amit tudott. Köszönünk neki mindent, mert nélküle nem valósult volna meg és nem vált volna felejthetetlenné." /Kelemenné Márkus Ágnes/



Fényképek...

Fényképek....