Határtalanul program - 11.d

Az első hónapok - szervezés
2018-ban az osztályommal részt vettünk a Határtalanul pályázaton, és sikerült is megnyernünk. Elindult a hosszú, hónapokon át tartó szervezés. Osztályfőnöki órák, illetve hirtelen összehozott kupaktanácsok jelentették az osztály számára a program tökéletesítésére szánt időt, néhány óra iskolán kívüli intézkedés mellett. Osztályfőnökünk vitte végbe a pályázat pénznyereményének és a kirándulás idejének el- és beosztását. A szervezésben már mi, a diákok is részt vettünk. Ez a folyamat lassú volt, és talán frusztráló is, de időnk, mint a tenger. Ennek ellenére, ahogy egyre közelebb érkezett a várva várt első összejövetel, egyre jobban izgultunk.

A várva várt találka
Március 13-a, este. Osztályunk már egybegyűlve várja erdélyi vendégeinket. A különös fogadtatásban (vagyis hangos trap zeneszámok) részesülő diákok, tanáruk és sofőrük, illetve a helyiek köszöntik egymást. Mindenki helyet foglal, és egymás után tart beszédet a két osztályfőnök. Egy kisebb vacsora után a két diákcsoport elköszön, a partnerosztály megszállja a kollégiumot . Az alvás viszont eltolódik, ugyanis többen nekiállunk beszélgetni, elkezdődik az ismerkedés, de idővel mindenki elteszi magát másnapra.

A nálunk töltött hét
14-étől kezdve az elkövetkező napok, ha nem is voltak eseménydúsak, de volt mit tenni, és különösebben nem unatkozott senki (saját bevallás szerint). A napirend minden nap eltért ugyan az eredeti tervtől, de emellett is sikeresnek mondhatóak ezek a napok. A programok barátságos sportmeccsekből, múzeumlátogatásokból, vásárnézésből (Magyarok vására) és kirándulásokból álltak. (Kerékpártúra a Sóstóra, Ópusztaszer felkeresése.) Kiemelném a március 15-ei napot, amikor a vendégosztállyal végig részesei voltunk a városi ünnepségnek. A nálunk töltött idő alatt már születtek barátságok, amelyek a mi Erdélyben tett látogatásunk alatt még erősödtek.

De előtte még több szervezés
A látogatások között is volt mit lebonyolítani, így 2 hónapunk volt arra, hogy buszsofőrt szerezzünk (és hozzá tartozó buszt is ). Ezután útiterv is kellett, és útba eső helyszínek beiktatása, hogy a lehető legtartalmasabbá tegyük a kirándulásunkat. Ez sem történhetett előre nem látható problémák nélkül, amik végül is megoldódtak.

Az odaút
Az idő, amíg úton voltunk, nem telt olyan gyorsan, mint ahogyan azt néhányan szerettük volna, legalábbis az a része, amikor csak ültünk hosszú órákon át a buszon szűk ülésekben. Megváltás volt időnként megállni, kicsit átmozgatni a tagjainkat és inni egy jó kávét. Lenyűgözően szép az ottani táj, még egy busz ablakain keresztül is, persze még szebb, ha ki lehet szállni, és csodálkozással lehet tölteni egy "kis" időt.

Már odaát
A szállásra megérkezve teljes megkönnyebbülés töltött el mindannyiunkat, végre nemcsak ülni tudtunk, hanem már feküdni is az előre megágyazott és hívogató ágyakban.
Az elkövetkező napokat a nevezetességek körbenézésével töltöttük. A Szent Anna-tó, a Gyilkos-tó, és pár környező város látnivalói sem maradtak ki. A tordai sóbányát is meglátogattuk, én pedig nem hittem a szememnek, olyan nagy a bányarendszer. (És persze biztos volt, hogy megkóstoljuk a plafont, vagy épp a falat. )
Egy napot az ottani osztállyal töltöttünk, és így meglátogathattunk egy erődtemplomot, és belátást nyertünk a korongozás művészetébe, illetve egy-egy saját, agyagból készült tányért is kidíszíthettünk magunknak. Nem maradhatott el a visszavágó sem, lejátszottunk egy jó focimeccset, majd aki akart, teremhokiban is kipróbálhatta magát. Ők is készültek különféle programokkal (kiselőadás, körbevezetés, közös versmondás), amelyek segítségével jobban megismerhettük az iskolájukat.

Végjáték
Sajnos egyszer mindennek vége van, így a kiruccanásnak is. Fájdalmas búcsút vettünk erdélyi barátainktól, és az utolsó estén már készültünk a visszaindulásra. Késve indultunk, de Drakula várának meglátogatása így is belefért. Maga a vár kisebb, mint azt gondolná, aki még nem látta, viszont el lehet benne veszni, ha nem figyeljük a táblákat, amelyek egyetlen célja az emberek sikeres körbejuttatása a várban.
Magunk mögött hagytuk, amik odaát történtek, a gyönyörű tájakkal együtt. Legalább a tájakról tartós emlékeink vannak képek és videók formájában.

Fényképek...