Latin

A latintudás az általános műveltség és a hétköznapi nyelv része

Miként a matematika a természettudományoknak, úgy a latin a többi indoeurópai (főként neolatin – olasz, latin, francia, spanyol, portugál, román) nyelv alapja, megismerésének kiindulópontja: a szókincs, a hangalak tekintetében igen közel állnak egymáshoz (még ha a kiejtés nem is azonos), emellett azonban nyomósabb érvként hozható fel a nyelvtani szerkezet azonossága. A latint megismerve tehát sokkal könnyebben, sokkal logikusabban és gyorsabban elsajátítható az olasz vagy a francia, de még az angol vagy a német nyelv is.

A latin a tudományok nyelve. Igaz ez a kijelentés a legtöbb tudományágra, legyen szó akár természet- vagy társadalomtudományról. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány jól ismert példa: az orvos az anatómiai kifejezések vagy a betegségek elnevezéseit latinul is ismeri, sőt részben a receptet is ezen a nyelven írja; gondoljunk a jogtudományra (ennek alapját megdönthetetlenül a római jog alkotja), a biológiában nemzetközileg használt állat- és növénynevekre. A történettudományban pedig egyenesen elképzelhetetlen, hogy egy – akár hazánk múltját – kutató ne ismerje alaposan a latint, legtöbb forrásának nyelvét. Ha a latint a többi (ún. élő) nyelvek esetében megszokott módszerekkel tanítanák, azaz lenne társalgás, levélírás vagy akár hallás utáni megértés, meg lehetne tanulni akár folyékonyan beszélni is latinul; ezt a nyelvet azonban – jellegéből adódóan – inkább az írott szövegek fordítására összpontosító módszerekkel oktatják.

A latintudás az általános műveltség és a hétköznapi nyelv része. A fentiek alapján tehát nem igaz az a latin hasznavehetetlenségét, elavultságát bizonygató érv, miszerint egy holt nyelvről van szó, így felesleges időt és energiát fordítani elsajátítására. Ennek cáfolata további – akár teljesen hétköznapi, köznyelvből vett – példákkal is alátámasztható: a nyelvünkben (sajnálatos módon) egyre nagyobb számban használt idegen szavak és kifejezések jó része latin gyökerű (másik része ógörög), amelyek egy latinul értő számára megfejthetők már a szóelemekből is, anélkül, hogy ismerné magának a szakkifejezésnek a jelentését (pl. injekció, revízió, interferencia, referátum, iniciálé, ambulancia, forte stb). Gondolhatunk azonban olyan szavakra is, amelyeket minden nap használunk – sokszor úgy, hogy nem is vagyunk tudatában azok latin eredetének: pl. pedál, menza, alibi, priusz, alterego, alibi, advent stb. A szavak eredetének megismerésén és a grammatikán túl a tanulók megismerkedhetnek a görög-római kultúrával, irodalomtörténettel és az antik ember mindennapi életének sajátos jellemzőivel is.

Gimnáziumunkban a latin nyelv és irodalom tizedik osztályban kezdhető meg második nyelvként. Több felsőoktatási intézményben a nyelvvizsga, de akár már a (kötelező idegen nyelvi vagy választható tárgyi) érettségi is előnyt jelent a felvételinél vagy a továbbtanulás során.

Szabó Ferenc Krisztián - történelem, görög-latin tanár