Innovatív módszerek, Írország, kultúra

Második alkalommal jártam Írországban Erasmus-program keretében. Tavaly Dublinban egy kifejezetten nyelvtanároknak indított digitális módszertani képzésen vettem részt, idén július 10. és 14. között pedig "Innovative Teaching Methodologies" címmel egy minden tanárt szívesen látó tanfolyamon voltam Galway városában.

Nem véletlen választottam ezt a helyszínt: egyetemista korom óta szenvedélyesen érdekel az ír irodalom és költészet, s mikor a XX század elején a később Nobel díjat is kapott W.B. Yeats elindította társaival az Ír Reneszánszot, Galwayba és a közeli Aran szigetekre jártak meséket, dalokat gyűjteni. Itt volt a tiszta forrás, amiből táplálkoztak. Mára ebből annyi maradt, hogy ez a város a Vad Atlanti Út (Wild Atlantic Way) kulturális és művészeti központja, tele utcazenészekkel, kocsmai koncertekkel és mese-/versfelolvasással. Jellemző, hogy az idegenvezetőnk, aki végigvitt bennünket a nevezetességeken az első nap, a gyalogtúra végén mindenkinek odaadta a weboldala címét, hogy olvassuk el a novelláit.

A tanfolyamra több európai országból érkeztek a résztvevők, voltak olaszok Szardíniáról, egy cseh, egy lett, egy osztrák és egy német kolléga. A csoport fele volt csak nyelvtanár, a többiek változatos tantárgyakat tanítottak: filozófia, történelem, matematika, közgazdaság, turizmus, illetve voltak többtárgyas osztálytanítók is.

Az első nap megismerkedtünk egymással egy sor jégtörő kommunikációs játék segítségével, amik során el kellett mondanunk, milyen tanári helyzetből érkeztünk oda, kiknek, mit tanítunk, mik a legnagyobb kihívásaink és örömeink. Rendkívül érdekes volt hallani az országokon átívelő jelenségeket és elgondolkodtató látni a különböző normákat, gyakorlatokat. A kihívások nagyrészt azonosak voltak, ami a gyerekeket illeti, a külső keretek tekintetében azonban (társadalmi környezet, fenntartói attitűd) jelentős különbségek voltak.

A következő két napban CLIL-en kívül az aktív tanulás (stratégiák és eszközök) volt a téma, a projekt alapú tanítás, illetve a lehetséges eszközök a 21. századi digitális bennszülöttekhez. Ez utóbbi nemcsak jól bevált applikációkat jelentett, aminek nagy részét ismertem tavalyi továbbképzésemnek köszönhetően, hanem cikkeket is a figyelem változásáról végzett kutatásokról, s arról is, milyen széleskörű hatása van a tanári hangszínnek az órán. A témákat megint csak csoportos beszélgetésekben dolgoztuk fel, és mivel a kurzus teljes anyaga fokozatosan velünk megosztott padletre került, mi magunk is bővíthettük az anyagot saját jó gyakorlatainkkal.

Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon, mert szakmailag egészen más egy problémát egy másik nemzetbélivel megtárgyalni, akivel nem azonos minden axióma, amiből kiindulunk. Mert így kiderülhet némelyik „magától értetődő” dologról, hogy esetleg nem is axióma, csak beidegződés, ami akár a megoldás útjában is állhat. Másképp fogalmazva, az ilyen beszélgetésekben nagyobb az esély ’kilépni a dobozból’, ahogy mondani szokás, s meglátni a megoldást.

Emberileg is töltődtem ez alatt a néhány nap alatt. Általában azzal szoktam összebarátkozni, aki mellé leülök az első nap. Tavaly ez Hana nevű cseh kolléganő volt, aki szintén egyedül volt kint, így azután ketten jártuk Dublint. Idén Annalisa mellett volt hely, de amikor ő elhívott kávézni, később pedig ebédelni is, az a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy 13 tagú szardíniai olasz csoporttal kávézok és ebédelek együtt. Gyakorlatilag ’befogadtak’ engem öt napra. Nagyon kedves emlékeket őrzök róluk.