Fenntarthatóság és még sok más Dublinban

Az előkészületek magukba foglalták a szülői értekezletet, a diákok utazásához szükséges dokumentumainak összegyűjtését, a tanulói megbeszéléseket, ahol megtörtént a kulturális és szaknyelvi felkészítés, egy bemeneti kérdőív kitöltését, valamint a fogadó iskola egyik vezetőjével és koordinátorával való megbeszélést.

Szeptember 20-án este tíz 15-16 éves diákkal repültünk Dublinba, ahol a repülőtéren az iskola minibuszai vártak minket. Megkaptuk a helyi közlekedésre érvényes bérleteket és mindenkit elszállítottak a fogadó családokhoz.

Másnap reggel az iskolában találkoztunk újra a gyerekekkel, mert az oktatás 9 órakor kezdődött minden nap. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen a gyerekek első benyomása a fogadó családokról. Ahogy reméltük is, a diákok már tele voltak élménnyel a családokról, a vacsorájukról, a szobájukról és az ugyanott elszállásolt más külföldi diákokról. De nem ez miatt aggódtunk leginkább, hanem a reggeli iskolába való beérkezésük miatt. Mivel a külvárosban voltunk elszállásolva, volt, akinek több mint egy órát kellet buszozni a nyüzsgő városban. Büszkén mondhatom, hogy a gyerekek teljesítették a kihívást és mindannyian pontosan megérkeztek. Nem telt el egy hét és a gyerekek úgy közlekedtek, mint otthon és azt is megtanultuk, hogy a buszokat le kell inteni, mint a taxit, különben nem állnak meg.

Elkezdődött a tanulás, ami természetesen angol nyelven folyt. A csoport a fenntarthatóságról és a környezetvédelemről tanult. A digitális képességeiket szintúgy fejlesztették a prezentációk készítésével. Tevékenységek arra irányultak, hogy késztessék a diákokat, hogy megtapasztalják és elgondolkodjanak azon, hogy a környezet fenntarthatósága miként járul hozzá a bolygó életének hasznához. Ennek bemutatása érdekében a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos projekteket végeztek az osztályteremben és azon kívül, amelyek lehetővé tették számukra, hogy meglássák a pragmatikus előnyöket. fenntartható életvitelről.

A magyar tanulók lelkesen dolgoztak minden nap. Nem hiába, mert a tanáruk, Dylan elismerően nyilatkozott nemcsak a nyelvi szintjükről, hanem a teljesítményükről és az órai aktivitásukról is. Óraközi szünetekben láttuk, hogy milyen gyorsan összebarátkoztak olasz és lichtensteini diákokkal és milyen jól kijöttek egymással. Büszke voltam rájuk.

Minden délután egy kulturális programot tartogatott számunkra. Városnézés keretében megnéztük a gyönyörűen gondozott parkokat, többek között ellátogattunk a Nemzeti Múzeumba, a Chester Beatty Könyvtárba, a Régészeti Múzeumba, sétálhattunk Dublin botanikus kertjében és nem utolsó sorban megtekintettük az Ír Emigrációs Múzeumot. A külföldi diákokkal a délutáni programon is találkozhattak a mieink, ahol a programok alatt gyors barátságok köttettek. 

Hétvégén se tétlenkedtünk, hanem szombaton elutaztunk Howth-ba, a jómódú, tengerparti faluba. A sziklamászásunk után elképesztő látvány várt minket és ki nem hagytuk volna a híres ’fish and chips’ megkóstolását se. Vasárnap Bray-be látogattunk, ami Dublin városközpontjától körülbelül húsz kilométerre délre, a keleti parton található. Itt a túrakedvelők felmászhattak a híres Head Cross-hoz. Akik a tenger állatvilágára voltak kíváncsiak, a Bray Aquarium színes teremtményeivel ismerkedhettek és nem utolsó sorban a fenntarthatóság példájával is szembe találkozhattak.

A tanulás, a programok tartalmas és szép utazást nyújtottak a diákoknak. A Swan programjait szívesen ajánlom, mert nagyon rugalmasak, segítőkészek és jól felkészült szakemberekkel dolgoztunk együtt.

Bízom benne, hogy még több diákunk számára nyílik lehetőség arra, hogy megismerje Dublint vagy más európai kultúrát.